Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Takács Miklós: Népvándorláskor-kutatások Kis-Jugoszláviában, az 1990-es években
Népvándorláskor-kutatások Kis-Jugoszláviában, az 1990-es években Annak következtében, hogy az utalt tanulmány sugallata szerint a hagyományosan óhorvátnak meghatározott, 8-10. századi temetők ószerbnek minősítendők át. Az ún. Krajinai Szerb Köztársaság történeti alapjainak megteremtését azonban az 1995-ös, Vihar fedőnevű horvát offenzíva oka- fogyottá tette. Dorde Jankovic munkásságának egyik további fontos törekvése az, hogy kimutassa a déli szlávo- kat, ezen belül is a szerb nép tárgyi hagyatékát a balkáni bevándorlás utáni időszakban. Felfogása szerint a népvándorlás kori szláv sírok ritkasága az egykori Jugoszlávia területén azzal magyarázható, hogy a temetés esetükben abból állott volna, hogy az elhunytat elhamvasztották, majd pedig hamvait egy kövekből-kavicsokból felrakott halom tetején szórták szét (JANKOVIÉ, D. 1997). Érvelésének folyományaként tehát a Balkán-félsziget középső harmadának összes kőhalmát szláv sírnak lehetne és kellene elkönyvelni, függetlenül attól, találni-e feltárásuk során bármilyen, temetkezésre utaló nyomot vagy korhatározó leletet. Pedig a balkáni táj jellegzetességének tekinthető karsztmezőkön a köves talaj miatt a megművelhető területek kialakításának egyik gyakori módja az, hogy a kisebb-na- gyobb köveket összeszedik, és vagy kerítést építenek belőle, vagy pedig egy kupacba hordják össze (ld. pl. BALLIT 1901, 10). Ellenvetésünkkel természetesen nem aziránt igyekszünk kétségeket támasztani, hogy a Balkán-félszigeten kimutathatók lennének népvándorlás kori, szláv, hamvasztásos temetők. E sírmezők urnái — amint erről maga B. Jankovic is megemlékezik (JANKOVIC, D 1995, 130) — már több esetben múzeumba kerültek, sőt egy esetben, a közép-dalmáciai Kasicban egy egész hamvasztásos sírmezőt is sikerült feltárni (BELO- Sevic 1972). E temetők nagyobb számú előkerülése azonban csak rendszeres terepbejárások, illetve célirányos kutatások révén várható. Hiszen például a Balkán-félsziget déli részén, az újkori Görögország területén is csak egyetlen egy hamvasztásos temető ismert, Olympiából (VIDA-VÖLL1NG s. a.). Sőt az is tény, hogy Bulgáriában vagy a Havasalföldén is csak igen kevés hamvasztásos szláv temető volt ismert, mielőtt az 1950-es években — egyértelműen nagypolitikai nyomásra — átfogó kutatások indultak volna (FIEDLER 1992,116-121). Szerbiában vagy a Balkán-félsziget nyugati harmadában az ilyen arányú kutatások egyelőre még hiányoznak. Ennek ellenére azonban a már jelenleg is rendelkezésre álló, szórványos adatok egyértelműen ellene szólnak azon pesszimisztikus megközelítésnek, amely a korai szláv temetők látszólagos hiányát irreális megoldások kiötlése által igyekszik áthidalni. Borde Jankovic azonban nemcsak a Balkán-félsziget középső és nyugati harmadán igyekezett a népvándorlás kori szlávokat kimutatni. Preferált kutatási területei közé tartozik a Vajdaság, azaz a Kárpát-medence déli széle is. Feltételezése szerint e tájon azért hiányoznak a kora középkori szláv temetők, mert e népcsoport tagjai a szeretteik hamvait tartalmazó urnákat nem földelték el. A hamvvedreket olyan fadobozokba állították be, amelyeket — kövek hiányában — kis földhalmok tetején helyeztek volna el (JANKOVIC, D. 1996, 80). E felvetést régészeti érvekkel igen nehéz alátámasztani vagy cáfolni. Puszta ötletnél azonban csak akkor jelenthetne többet, ha bármilyen minimális ásatási megfigyelés is szólna mellette. A lengyelországi párhuzamokra való hivatkozás pedig nemcsak azért nem elégséges, mert ez utóbbi területeken is csak hipotetikus érvényű e sajátos kolumbárium- elmélet, hanem sokkal inkább azért, mert a lengyel alföldön a szlávok masszív és kizárólagos kora középkori jelenléte vitán felüli tény. Meg kell továbbájegyezni, hogy a népvándorlás kori régészet vonatkozásában a Vajdaság területe alapvetően különbözik a Balkán középső és nyugati harmadától is. Hiszen a Bácskában, a Bánságban vagy a Szerémségben már a 19. század végén vagy a 20. század elején is több népvándorlás kori tárgyú temetőfeltárás volt, mint a 20. század végi Dél- Szerbiában vagy Montenegróban.5 Azaz, a rendelkezésre álló leletanyag mennyisége miatt a Kárpát-medence déli harmadában már nem elsősorban arra kell választ találni, milyen leletekkel tölthető ki egy alig kutatott korszak. Hanem sokkal inkább arra, hogyan értékeljük a több mint kétszázötven, regisztrált népvándorlás kori temető több ezer sírját, az elföldelés rítusa, illetve a feltárt leletek alapján. A Kárpát-medence déli széle esetében tehát igencsak fontos információt hordoz az, hogy eddig csak egyetlen olyan, avar kori sírmezőt sikerült feltárni, ahol hamvasztásos sírok is napvilágra kerültek. Miközben a szerémségi Újszalánkemén/Novi Slankamen határában, R. Bunardzic által feltárt temetőben is az avar jellegű mellékletekkel elföldelt, korhasztásos sírok voltak többségben. 5 E temetőfeltárások jegyzékét összeállította: CSALLÁNY1956, DM1TR1JEV1C-KOVACEVIC-V1NSKJ1962; TAKÁCS s. a. 395
