Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Rózsa Zoltán: Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában
RÓZSA Zoltán Hullámvonalasán besimított (15. kép 11), rácsmintásan besimított (15. kép 8) oldaltöredékek. Kettő hornyolt díszű, az egyik duplán, egy bordadíszes oldaltöredék. Egy talpgyűrűs (15. kép 19), egy talpkorongos (15. kép 20) fenéktöredék. Az oldaltöredékek kis számban fényezett és sávosan fényezett hombár-oldaltöredékek. Viszonylag nagyméretű és sok mészrög található az agyagban, az enyhe fényezés általános, de nem ritka az erős fényezés sem. Kerekded, át nem fúrt oldaltöredék. A kézikorongolt anyagot kettő szürkésbarna, enyhén csillámos soványítású oldaltöredék képviseli. Több nagyobb szilikátsalak és kisebb számban állatcsont került elő a fentiek alapján valószínűsíthető objektumból. Szórványanyagként (15. kép 21-24), fóleg terepjárásból származó darabok közül az alábbiak érdemelnek említést. Gyűrűsen kifelé vastagodó, enyhén gömbös tál vaskos peremtöredéke (15. kép 22). Sávosan fényezett, behúzott peremű tál peremtöredéke (15. kép 23), egy hasonló kor- só/tál-peremtöredék (15. kép 21). Talpkorongos-talpgyűrűs fenéktöredék (15. kép 24). A tengely mellett két gabonaadagoló nyílással ellátott, palástján a forgatókar céljára kifúrt római, lyukacsos szerkezetű kézi őrlőkő felső köve (16. kép 7). A LELETANYAG TECHNIKAI ÉS FORMAI LEÍRÁSA Az orosházi telep kerámiaanyagát 18 fő típusra osztottam. A típusba sorolás minden esetben azonos ismérvek alapján történt, a készítési technika és a funkcionális besorolás sorrendjében. A kis számban előforduló kerámiafajták a tipológiai besorolásból ugyan kimaradtak, a leírásban szerepelnek. Az 1. táblázatban a típusokat arab számokkal jelöltem, feltüntetve a darabszámot és a peremátmérőt. Az összes kerámiaanyag funkcionális megoszlását a 3. táblázat mutatja. A korongolt kerámián belüli funkcionális megoszlás százalékos aránya jelentősen eltér az összes anyagon végzett mérések adatától. Ennek oka a kézikorongolt és a kézzel formált kerámia általános megítélésében rejlik. Az orosházi telep kapcsán én is fazekaknak határoztam meg a kézzel formált és a kézikorongolt darabokat. Ezért eme technikák esetében a nem meghatározható darabok száma nullára csökkent. Ez persze a teljes anyag százalékos arányára is befolyással volt. Ennek jelentősége a 60%-ban előforduló meghatározhatatlan funkciójú korongolt anyagban rejlik. Ez az érték még a nem gyors- korongolt anyag bevonásával is roppant magas (42,2%), a tényleges százalékos aránynak nem megfelelő. A perem kialakítása alapján bontottam szét funkcionálisan a töredékeket (2. táblázat). A 2-3. táblázat együttes vizsgálatával szembeötlik az arányokban megmutatkozó különbség. A hordóedény, a bogrács, a bögrék és a fedők igazából egyedi daraboknak számítanak mindkét táblázat alapján. A tálak száma — a többi kerámiafajtához képest — a peremek alapján sokkal nagyobb, mint az összesítő táblázat szerint. A hombár-tál viszonyban ez érthető is, hiszen a vaskos hombároldal könnyebben felismerhető.9 A gömbtestű edények és a hombárok aránya mindkét táblázatban azonos értéket mutat. A korsók száma a peremtöredékek alapján háromszor akkora, mint az összesítő táblázat szerint.10 A fazekak aránya mindkét táblázat alapján közel azonos. Lényeges eltérés csak a tálak arányában mutatkozik. Az arányok tehát a két táblázat adataiból következően közel egyformák, a százalékos megoszlás — a tálak rovására — korrigálásra szorul. A párhuzamok idézésénél a dél-alföldi, zömmel korszakazonos telepekre hivatkozom. Ezek a következők Bordány (VÖRÖS 1994), Földeák (PÁRDUCZ 1942), Gyoma 133. (VADAY 1996), Doboz-Homok- gödri tábla (MEDGYESI 1989), Gyula-Szeregyháza (VADAY-MEDGYESI 1993), Hódmezővásárhely-Fe- hértó11 (PÁRDUCZ 1952), Hódmezővásárhely-Ko- páncs II, Szenti-tanya (PÁRDUCZ 1943), Hódmező- vásárhely-Kopáncs I, Lelik-tanya (PÁRDUCZ 1942), Hódmezővásárhely-Solt-Palé II, K. Szabó Imre-ta- nya (PÁRDUCZ 1938), Hódmezővásárhely-Solt-Palé I (PÁRDUCZ 1935), Sarkad-Körös-hát (VADAY-MEDGYESI 1993), Szeged-Algyő (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992), Szeged-Szőreg, Iván-Téglagyár (ÁCS 1992), Szeged-Tápé, Széntéglaégető (VÖRÖS 1993), Tiszaföld- vár-Téglagyár (VADAY 1994; VADAY 1997). 9 Főként, mivel a tálak belső oldala az orosházi telep esetében ritkán felületkezelt. Másrészt a hombárok a felületükhöz képest általában kisebb peremmel rendelkeznek, mint egy tál. Sokkal nagyobb az esély arra ugyanis, hogy hombárból oldaltöredéket találunk, mint peremének részletét. 10 Kétségtelen, ha a függőlegesen fényezett oldaltöredékek egyáltalán előfordultak volna a telep anyagában, ez az arány bizonyára kiegyenlítettebb lenne. 11 Párducz Mihály munkáira jellemző, hogy csupán fotót közöl a leletanyagról (PÁRDUCZ 1952), ritkán mellékelve a profüraj- zot. Az anyag általában részben közölt, így százalékos vizsgálatokra alkalmatlan. Korábbi munkáira szubjektiven utal, pl. „XL. 8.-ból egy... ”, Rosszul beállított cserepek zavarják a tisztán látást (PÁRDUCZ 1935, 32. kép II). 86
