Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Hegyi Andrea: Fejlődési rendellenességek vizsgálatának jelentősége a történeti embertanban
Fejlődési rendellenességek vizsgálatánakjelentősége a történeti embertanban DERHE1DE-MARTIN 1997, 56). Általában a varratok teljes hiánya is megfigyelhető (BARNES 1994,157). Makrokefália (nagyfejűség). Ennél a rendellenességnél az agy mérete és súlya nagyobb a normális értéknél (1600 és 2800 g között van), így a koponya csontjai és a koponyakerület nagy. Az igazi makrokefália nem jár együtt szellemi visszamaradottsággal. Nagyon nehéz megkülönböztetni a vízfejűségtől (AUFDERHEIDE-MARTIN 1997, 57). Hidrokefália (vízfejűség). Az agyfolyadék felhalmozódása részt vesz e rendellenesség kialakulásában. Széles fej, vékony koponyacsontok jellemzik. 25%-ban fejlődési hiba okozza, de kiválthatja trauma, fertőzés vagy tumor is. Kezelés nélkül születés után 5 éven belül halálhoz vezet (AUFDER- HEIDE-MARTIN 1997, 57). A VÁZ FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEI Hasadt csigolya A csigolyaív vagy a csigolyatest folytonossága megszakad. Ha a csigolyaív folytonosságában kétoldali szakadás következik be, akkor a csigolya lényegében kettéválik. Az elülső rész a csigolyatestből és az ív egy részéből áll, míg a hátsó részt lényegében a csigolya tövisnyűlványa alkotja. Az elváltozás bármely életkorban és bármely gerincszakaszon előfordulhat, mégis a leggyakoribb az ötödik ágyéki csigolya előrecsúszása (70-80%). A negyedik ágyéki csigolya elcsúszásának gyakorisága 25%, míg az ennél magasabban elhelyezkedő szegmentumokban mindössze 4% (2. kép 6) (MARCSIK 1999, 99, 129). Etiológiája nem tisztázott. Vannak érvek amellett, hogy ez a rendellenesség fejlődési degeneráció eredménye, s a hasadékképződés oka a hipoplá- ziásan fejlődött csigolyaív. Más felfogás szerint törés jellegű elváltozás, a szüléskor elszenvedett trauma, különböző túlterheléses ártalmak (súlyemelés, bányászat...) vagy akár tumor is okozhatja (BARTA 1983, 88-89). Szpina bifida okkulta Teljes hasadékképződés, mely a csigolyák tövisnyúlványánál, illetve a keresztcsont hátsó oldalán jelentkezhet. Leggyakrabban az első szakrális vagy az ötödik ágyéki csigolyán fordul elő. A helyi differenciáció zavara okozza, amikor a csigolyaívek hátul nyitva maradnak, nem csontosodnak össze. Ez a rendellenesség főleg az ágyéki szakaszon fordul elő, ritkábban a háti és a nyaki részen is észleljük (2. kép 5) (MARCSIK 1999,99). Amennyiben a hasadék a szakrum középvonalában van, szakrum bifidum a neve (2. kép 4) (MARCSIK 1999, 97-124). Az elváltozás élőknél gyakran csak röntgenvizsgálattal derül ki, mivel panaszokat nem okoz (BARTA 1983, 90). Szakralizáció Az ötödik ágyéki csigolya alakja megváltozik, harántnyúlványai meghosszabbodnak, lepkeszárny- szerűen kiszélesednek, és az ötödik ágyéki csigolya a keresztcsont első szegmentumához válik hasonlóvá (3. kép 1) (MARCSIK 1999, 98-99, 127-128). A két csigolyatest között egyszeri érintkezés állhat fenn, de össze is csontosodhat. Az összecson- tosodás lehet mindkét oldalon, de lehet csak az egyiken. A kétoldali, szimmetrikus formája általában fájdalommentes, de az egyoldali — az egyenlőtlen terhelés miatt — panaszokat okozhat (BARTA 1983, 89). Lumbalizáció A keresztcsont első szegmentuma különálló marad, nem csontosodik össze a keresztcsont többi részével, alakja megváltozik és az ágyéki csigolyákhoz válik hasonlóvá (3. kép 2) (MARCSIK 1999, 97-124). Panaszt csak akkor okoz, ha következményes lumboszakrális arthrosis áll elő (BARTA 1983,90). Blokkcsigolya Két vagy több csigolya összenövésével ún. blokkcsigolya képződik. Ez a rendellenesség a gerincoszlop bármely szakaszán létrejöhet (3. kép 6-7). Klippel-E'eil-szindróma A nyaki gerinc ritkábban előforduló, veleszületett fejlődési rendellenessége. Egységes etiológiáról nem 417
