Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Hegyi Andrea: Fejlődési rendellenességek vizsgálatának jelentősége a történeti embertanban
HEGYI Andrea beszélhetünk, ezért helyesebb ezt az állapotot szindrómának nevezni. Gyakran csak az első és a második vagy a második és a harmadik nyaki csigolya közt észlelhető blokkcsigolya-képződés, de a teljes nyaki szakasz is összecsontosodhat. Néha a felső háti csigolyák is részt vesznek a csontos blokk képzésében. Együttjárhat más fejlődési rendellenességekkel is A nyakcsigolyák csökkent fejlettségüek. Gyakori, hogy hiányoznak az ízületi nyúlványok, az íveken is fejlődési zavar mutatkozik (3. kép 8),2 több csigolyára kiterjedő spina bifida jelenik meg. A csigolyák közti foramenek, sőt maga a gerinccsatorna is beszűkülhet. Klinikailag rövid nyak, magas váll jellemzi és a nyaki gerinc mozgása főleg oldalirányban csökken. Társuló eltérés lehet a lapockák magas állása vagy izomhiány (VlZKE- LETY 1976, 48; BARTA 1983, 58; AUFDERHEIDE-MART1N 1997, 60). Dongaláb (pes equinovarus congenitus) A láb egyik leggyakoribb fejlődési rendellenessége. Veleszületett betegség, melynek kialakulásában mintegy 10%-ban van szerepe az öröklődésnek. Előfordulási gyakorisága 2%. Fiúknál kétszer gyakrabban jelentkezik, mint lányoknál. Az esetek felében kétoldali megjelenési formájú. Kétféle formája különíthető el. 1: Korai csírakárosodás következtében kialakult súlyos fejlődési zavar. A deformitás nagyfokú, rendszerint nehezen korrigálható. 2: Az intrauterin életben kényszertartás következtében létrejött rendellenesség. Könnyen korrigálható (GLAUBER 1973, 151). Nevét onnan kapta, hogy a láb külső és belső éle a test középvonala felé hajlik, a hordó dongájához hasonlóan. A sarok magasabban áll, mint az előláb, a láb befelé fordul úgy, hogy a talp nem lefelé, hanem a másik láb felé tekint (3. kép 3—4) (HEGYI-MARCSIK-ÉRY s. a.). Súlyos esetben a talpi felszín felfelé néz, a lábhát pedig a fold felé tekint. A rendellenesség kialakulásának oka, hogy egyes lábtőcsontok fejlődése leáll vagy lelassul, így fejletlenek maradnak, deformálttá válnak, és nem a nekik megfelelő szögben helyezkednek el, hanem attól elfordulva. A csontanyagon általában jól megfigyelhető a sarokcsont és az ugrócsont alulfej lett- sége. Az ugrócsont teste vaskos, nyaka meghosszabbodott vagy megrövidült, és középfelé, illetve a talp felé hajlik. Külső részén tömegesebb, s így kissé ék alakúvá válik, laterális bázissal. A sarokcsont helyzete az ugrócsont deformálódásához alkalmazkodik, így közvetlenül alatta helyezkedik el, úgy, hogy a sarokgumó médiái felé irányul. A lágyrészek alkalmazkodnak a csont helyzetéhez, így a veleszületett dongalábak egy részénél egyes izmok gyengülése vagy bénulása is fennáll (GLAUBER 1973, 151-152; V1ZKELETY 1976, 106-107; BARTA 1983, 144-145). Ma már a magzati élet során felismerhető ultrahangos vizsgálattal, így a születés után rögtön megkezdődik a kezelés. Csípőficam (coxa valga) Ez a betegség a csípőízület fejlődési zavara, amely az ízület alkotórészeinek rendellenes alakjában, fejletlenségében, illetve a femurfej diszlokációjában nyilvánul meg. A combnyak feje teljes egészében elhagyja az ízvápát, és azon kívül helyezkedik el (3. kép 5) (MARCSIK 1999, 100). Sok esetben ez a kicsúszási barázda megfigyelhető. A vápát általában zsírszövet, illetve a ligamentumok töltik ki, s így az ízvápa alig vagy egyáltalán nem fejlődik ki, a combfej a csípőlapátra támaszkodik és másodlagos vápát alakít ki. E miatt jelentős végtagrövidülés következik be, s a beteg sántít, kacsázva jár. A veleszületett csípőficamot a csecsemők szűrése révén idejekorán felismerik és a korai kezeléssel biztosítják a vápa kifejlődését (BARTA 1983, 92-109). A rendellenesség gyakorisága földrajzilag és a születés évszaka szerint is változik, de általában lányoknál gyakoribb (GLAUBER 1973,92). Az egyoldali az esetek 70%-át teszi ki. Ezek közül a bal oldaliak valamivel gyakoribbak. Társuló fejlődési rendellenesség lehet a dongaláb, illetve a lágyéksérv (CZEIZEL-DÉNES-SZABÓ 1973, 238). Felnőttkorban trauma vagy fertőzések következményeként is kialakulhat, ennek a morfológiai képe azonban különbözik a veleszületettől (GLAUBER 1973, 110). Achondroplasia (Chondrodystrophia foetalis, dyschondroplasia foetalis) Ez a rendellenes a törpeség egyik fajtája. Ma legalább 18 formáját különítjük el különböző öröklődési 1 Bozó B.: Középkori szériák embertani leleteinekpaleopathológiai feldolgozása, különös tekintettel a csonttuberculosisra. JATE Embertani Tanszéke, Szeged 1994. Szakdolgozat. 418
