Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában
ISTVÁNO VITS Eszter - KULCSÁR Valéria — Nartok fia, most aztán vigyázz! — Miféle fegyvered van, hogy bízol a halálomban? — kiáltotta válaszul Szoszlan. — Megy feléd valami, várd hát a csapást. — És mit tartsak oda a csapás elé? — kérdezte Szoszlan. — Tartsd oda a homlokodat! — válaszolta Balszag. Látja Szoszlan, hogy repül felé a kerék. Odatartotta az orrnyergét. Hozzácsapódott a kerék és visszapattant, még csak egy karcolást sem hagyott. Szoszlan meg akarta fogni a kereket, de az kicsúszott a kezéből. És Balszag újra kiált neki: — Vigyázz! Újra gurul feléd! — Most mit tartsak oda neki? — kiáltotta Szoszlan. — Tartsd oda a mellkasodat — válaszolta Balszag. A kerék dörögve zúdult rá Szoszlan mellkasára. De Szoszlan most ügyesebb volt és acélos kezével megragadta a kereket. Maga alá gyűrte a kereket és két küllőjét kitörte. Erre Balszag kereke kérlelni kezdte: — Ne szakítsd meg az életemet, Szoszlan! Nem leszek többé Balszag kereke, mostantól kezdve Szoszlan kereke leszek. Szoszlan elhitte, hiszen hogy is ne hitt volna egy ilyen eskünek! Elengedte a kereket, és az elkotródott. De útközben a bajkeverő Szirdon narttal találkozott a kerék. — Jó utat, Balszag kereke! — mondta. — Jaj, ne nevezz engem Balszag kerekének, mert Szoszlan megöl! Mostantól kezdve Szoszlan kereke lettem. — Eh, pusztulnál el, te kerék! Hova tűnt el néhai erőd? Ki árnyékolta be nagy dicsőségedet? — Hallgass, Szirdon, megesküdtem Szoszlan- nak — válaszolta a kerék. — Engedj ki vért a kisujjadból és akkor megszabadulsz az esküdtől. Vagy talán nem tudod, hogy Szoszlant neked kell megölnöd? Próbáld csak meg még egyszer, gurulj rá — mondta Szirdon. — Veszélyes ember — felelte a kerék. — Ha még egyszer a szeme elé kerülök, elrág a fogával. Hogy tudnám én legyűrni! — Siess Kurdalagonhoz, készítsen neked acélküllőt. Azután pedig, amikor alszik Szoszlan, akkor gurulj keresztül a térdén, és akkor meghal. És a kerék megadta magát Szirdon rábeszélésének. — De hol találom meg alvás közben? — kérdezte a kerék. — A Zilahar Mezőn vadászik most — felelte Szirdon. — Ebéd után a társaival együtt a sátrában pihen. Gurulj keresztül az összesen és megölöd a többi között Szoszlant is. Balszag kereke Kurdalagonhoz sietett. Az új, acélküllőket tett be neki, és a kerék újabb csatára gurult Szoszlan ellen. De éppen azon a napon — amint ez gyakran előfordult — Szoszlan megint nem pihent le ebéd után, hanem elment a szurdokba barangolni. Tizenkét társa lefeküdt a sátorban — hat az egyik oldalon, hat a másik oldalon, lábbal egymás felé. Épp hogy elaludtak, dörögve gurult rájuk Balszag kereke. — Itt a veszted, Szoszlan! — dörögte a kerék és levágta mind a tizenkét társának a lábát, és azok mindahányan meghaltak. Nem sok idő múltával Szoszlan hátán egy leölt szarvassal tért vissza a vadászatról. — Hé, gyertek ki, nézzétek meg! — kiáltotta a sátorhoz érve. De senki nem jelent meg a hívására. Szoszlan a földre hajította a leölt szarvast és belépett a sátorba. Látja: mind a tizenkét társa holtan fekszik, s mindnek levágták a lábát. Elsötétült előtte a világ. — Istenem, mit tegyek? Ezt a gonoszságot csak Balszag kereke művelhette! — mondta Szoszlan, s kiszaladt a sátorból. Látja, hogy Balszag kereke ott gurul a széles mezőn. És így kérleli Szoszlan a széles mezőt: — Állítsd meg Balszag kerekét! De a mező nem állította meg a kereket, és Szoszlan megátkozta: — Hét esztendőnként csak egyszer teremj, különben légy terméketlen! A kerék a hegyre futott. És Szoszlan odakiáltotta a hegynek: — Tartsd fel! Kiirtotta a társaimat! De a hegy sem tartóztatta fel a kereket. — Lavina lavina után, kőomlás a kőomlás után aprítson kaviccsá! — átkozta el Szoszlan a hegyet. A kerék beért az erdőbe és egy fiatal égerfa erdőben gurul. — Tartsd fel, égerfa, az ellenségemet! — kiáltotta Szoszlan. De az égerfa nem állította meg a kereket. — Örökre te leszel a legócskább fa: festékkészítéshez le fogják nyúzni a kérgedet, te magad meg elszáradsz. 368