Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában
„ Vadat űzni félj övének... ” Hársfák közt gurul a kerék, kéri Szoszlan a hársfát: — Hársfa, hársfa! Tartsd fel az ellenségemet! — Bár vastag vagyok — felelte a hársfa — de képtelen vagyok feltartani az ellenségedet: túlságosan puha vagyok. — Hát légy te is átkozott! — kiáltotta Szoszlan. — Téged is csak a kérged miatt fognak keresni az emberek. Szépen fogsz virágozni, de nem tudsz teremni! Elérte a kerék a gyertyánost. És ekkor ezt mondta Szoszlan: — Tartsd fel, hatalmas gyertyánfa az ellenségemet, tartsd fel, legalább egy kicsit! A gyertyán átengedte Balszag kerekét, és őt is megátkozta Szoszlan: — Tegyen úgy az Isten, hogy az emberek azért keressenek, hogy a tűzhelyükben elégessenek! És most egy bükkösben gurul Balszag kereke. — Az ellenségem fut! Tartsd fel! — kéri Szoszlan. — Inkább látnálak még nagyobb bajban! — válaszolta a bükkfa. — Az árnyékomban egy egész erdő elrejtőzhetett volna, te pedig levágtad az ágaimat, kitépted a gyökereimet. — Könnyű legyen feldolgozni a fádat! — kiáltotta Szoszlan a bükkfának. A kerék egy tölgyesben gurul. — Legalább te, tölgy, tartanád fel az ellenségemet! De a tölgy emlékeztette Szoszlant, hogy sem a lombját, sem az ágát, sem a törzsét nem kímélve vagdalta Szoszlan a tölgyet, hogy nyilat készítsen belőle. — Akkor nőjenek rajtad makkok, amit megvet az ember! — kiáltotta Szoszlan. Most egy fehér nyírfásba szaladt be Balszag kereke, és Szoszlan így szólt a nyírfához: — Nyírfa, nyírfa! Legalább te tartsd fel egy kicsit az ellenségemet! — Aki a te ellenséged lett, az nekem is az ellenségem lesz — válaszolta a nyírfa. Hálóként torlaszolta el a kerék útját, amikor leeresztette előtte vékony fürtjeit. De Balszag kereke átszakította magát és gurult tovább. — Örökre te számítasz majd a legjobb fának, fehér nyírfa! És a te ágaidat fogják összegyűjteni az emberek, ha nyársat készítenek, s rajta saslikot sütnek — hálálkodott Szoszlan a nyírfának. A kerék begurult a mogyorós sűrűjébe. A mogyoróst komló fonja körbe. — Fürtös komló! — kéri Szoszlan. — Tartsd fel az ellenségemet, akinek vérbosszút esküdtem, tizenkét társamat ölte meg! A komló kacsai erősek és hajlékonyak, mint a kötél. Körbefonták Balszag kerekét, s megállították. Szoszlan egy nyíllövésnyire megközelítette a kereket, belelőtt egy nyilat — az egyik küllő szilánkokra tört. Beleeresztett egy másik nyilat — és apró szilánkokra repült szét a második küllő. A komlóval befont mogyorósban Szoszlan utolérte a kereket és megragadta. És ekkor a mogyorósnak is, a komlónak is köszönetét mondott Szoszlan: — Mostantól, mogyorós, az emberek messziről is eljönnek finom termésedért. Téged pedig, komló, a vidámság idején áldjanak az emberek mámo- rító italodért! Szoszlan kikapta a kardját, lendületet vett, és darabokra akarta hasogatni Balszag kerekét. És ekkor a kerék megint kérlelni kezdte: —- A lelkem a kezedben van, Szoszlan. Amit megparancsolsz, mindent megteszek! — Nem hiszek neked — mondta Szoszlan. — Esküszegő vagy és újra becsapsz. De a kerék könyörögve kérte és olyan forrón esküdözött, hogy Szoszlan újra hitt neki. — Jó — mondta. — Megkíméllek. De a tizenkét barátomért ölj meg tizenkét embert a családodban — és akkor élve eleresztelek. Balszag kereke beleegyezett és bánatosan gurult hazafelé. Szirdon megtudta, hogy a keréknek nem sikerült Szoszlant megölnie. Szirdon ekkor öregember képét öltötte magára, s odaállt a kerék útjába. — Legyen egyenes az utad, kerék! — mondta. — Mi történt veled, miért vagy olyan bánatos? — Mitől legyek vidám? — válaszolta a kerék. — Szoszlan nart legyőzött és szavamat vette, hogy megölöm családom tizenkét tagját. — Minek ölnéd meg őket? Vágd le tizenkét családtagodnak a körmét a kezén meg a lábán, és ezzel teljesíted az esküdet — mondta a ravasz Szirdon. Balszag kereke nem hallgatott rá, gurult tovább. De most az útjában megint Szirdonba botlott. Ez alkalommal öregasszony képében. — Legyen egyenes az utad, kerék! — mondta az öregasszony. — Mi történt veled, miért vagy ilyen bánatos? — Mit tegyek? Hogy enném meg a betegségeidet! Tizenkét embert kell megölnöm a családomból, hogy teljesítsem az eskümet, amit Szoszlan nartnak tettem. 369
