Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában

ISTVÁNO VITS Eszter - KULCSÁR Valéria

Még arra sem volt érkezése, hogy eltűnődjön e csudán, s máris egy újabb tárult elé.

Folyót pillantott meg maga előtt, benne pedig egy szigetet. A partról a szigetre híd vezet, amely nem szélesebb a kés élénél. A szigeten tojáshéjban üldögél egy mezítelen öregember.

Megy tovább az útján Szoszlan.

Az úton fagyott lótetem hever, és a két oldalán egy férfi és egy nő üldögél némán.

„Hát ez meg micsoda?” — gondolta Szoszlan, de az üldögélőktől mit sem kérdezett, s vágtatott tovább. És látja Szoszlan: férj és feleség fekszik egymás mellett, alattuk nagy ökörbőr, ugyanilyen bőrrel takaróznak, de sehogy sem férnek — húz- zák-vonják egymásról a bőrt.

Épp csak hogy elment Szoszlan e mellett a csoda mellett, s máris újabb tárult elibe.

Ugyancsak férj és feleség fekszik. Alattuk nyúl- prém, nyúlprémmel takaróznak, és látszik, hogy melegen vannak, s jól megférnek.

És ugyanitt a közelben egy újabb csoda.

Szoszlan megint nőt és férfit pillant meg. Az asszony a férfi elé tartja nyitott tenyerét, a férfi pedig lángot lehel a kezébe.

Ment Szoszlan tovább, és egyszerre csak felhorkant a meglepetéstől.

Mély repedések szabdalta hegy magasodik előtte, és a hegyen egy asszony kúszik. Vastag tűvel ölti össze a hegy repedéseit. Látszik, hogy elfáradt szegényke, patakzik róla a veríték, de nem nyugodhat. Megsajnálta Szoszlan, figyelte, de ment tovább.

Egy másik asszonyt lát dolgozni: nagy fasajtárban sajtot készít. Tele a sajtár tejjel. Már egy nagy sajtkeréknek kellett volna kijönnie, de most kivette az asszony az épp elkészült sajtot a sajtárból, s alig látszik a tenyerén, kölesszemnél nem nagyobb az.

A közelben egy másik asszony szintén sajtot készít: egyetlen kanálnyi tejet merít és egész hegy- nyi sajtot nyer.

Elgondolkozva azon, amit látott, megy tovább Szoszlán. Egyszerre csak megint egy asszonyt pillant meg.

Arccal fölfelé terítették ki a földön, és a mellén iszonyú erővel, de üresen forognak a malomkerekek.

„Ennél meglepőbbel még az életben nem találkoztam” — mondta maga elé Szoszlan, és azonnal megpillantott a közelben egy másik asszonyt. A mellén ugyanolyan malomkövek forognak, és fekete kődarabokat zúznak porrá.

Megy Szoszlan tovább és egyre újabb és újabb csodákat lát.

Itt egy asszony gyíkokat etet a melléből.

„Milyen bűnt követhetett el?” — gondolta Szoszlan.

És amint ezt gondolta, újabb asszony jelenik meg előtte. Az orra likából hatalmas posztó- és bíborszövet darabok jönnek kifelé, jobbja pedig ég olthatatlan lánggal.

„Ez meg miféle csoda? Mit vétett ez a szerencsétlen?” — gondolta Szoszlan.

Megy tovább, s íme, egy kriptát lát. Abban a kriptában anyaszült meztelen csöppség ül. Vérsavó csepeg a kisfiú orra likából, a torkából meg folyik a vér. Megsajnálta Szoszlan a kisfiút, de hogyan is tudott volna segíteni rajta?

Vágtatott hát tovább. Egy tisztás terült el előtte. A tisztáson különböző korú gyerekek játszanak és rajzanak, de olyan rosszul öltözöttek, hogy Szoszlan szomorúan nézi őket. Az egyik mezítláb van, a papucscipője az övébe dugva. A másikon meg öv nincs, az öv a nyakában lóg. A harmadikon sapka nincs, a sapka az ingébe van dugva. Megörültek, amikor megpillantották Szoszlant, odaszaladtak hozzá, az egyik az apjának nevezte, a másik az anyjának. Szoszlan megsajnálta őket, leszállt lováról, mindegyiket megsimogatta és megigazgatta a ruhát mindegyiken. És amikor lóra szállt és indult tovább, a gyerekek így kiabáltak utána:

— Legyen egyenes az utad, Szoszlan! Kísérjen mindenben siker, és szerencsésen végződjék ez a mostani ügyed is!

Sokáig hallotta Szoszlan, hogyan kiabáltak a nyomában és hogyan hálálkodtak neki.

Megy Szoszlan és kitárt kaput lát maga előtt. Belovagol a kapun, a kapu mögött meg ott fekszik egy szuka, s látszik, hogy hamarosan megköly- kedzik. A szuka mélyen alszik, de a méhéből hirtelen megugatták Szoszlant a kölykök.

Nagyon is elcsodálkozott Szoszlan ezen a csudán, s egyszerre csak megpillantja: a szakadék peremén egy kupac kölest szórtak ki. Mellette pedig egymással vitatkozik a zsák meg az átalvető. A zsák így szól: „Belém több fér, mint beléd”. És az átalvető így felel: „Nem, énbelém fér a több”. Akkor a zsák megmerítkezik a kölesben, megtelik kölessel a szájáig, és átszórja mind a kölest az átalve- tőbe. De az átalvető még feléig sem telik meg. Ezután pedig az átalvető töltekezik meg kölessel, átzúdítja a kölest a zsákba — túlcsordul a zsák, és a köles kiömlik a száján.

Szoszlan nem értette, mit jelentsen e vita, és ment tovább. Egy síkság közepén ott cseperedik három fiatal fa. A törzsük olyan sima, mintha esz358