Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fórizs István - Pásztor Adrien - Nagy Géza - Tóth Mária: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához IV. Miből és hogyan?
FÓRIZS István - PÁSZTOR Adrien - NAGY Géza - TÓTH Mária tenni. Alábbiakban egységes formában röviden összefoglaljuk a korábbi részeredményeinket kiegészítve újabb eredményeinkkel. Vörös opak üveggyöngyök. Érintett korszakunkban a legkedveltebb szín a vörös volt. Éppen ezért szerencsésnek mondható, hogy az opak üveggyöngyöknek a vörösre színezett részeivel kapcsolatosak a legjelentősebb megfigyeléseink. A vörös opak üveget évezredeken keresztül rézzel színezték (pl. BRJLL-CAHILL 1988) olymódon, hogy a rezet valamilyen módon üvegolvadékba juttatták (ekkor a réz magasabb oxidációs állapotban van (Cu++) és kék színt ad az üvegnek), majd nehezen kivitelezhető módon redukálták a rezet, aminek eredménye parányi (1 pm átmérőjű), ún. rézrubin kristályok keletkezése többé-kevésbé egyenletes térbeli eloszlásban. Ezek a kristályok élénk rubin színűek, összetételük pedig CU 2O vagy fémréz. E parányi rézrubin kristályok színét az alapüveg, kémiai összetételének megfelelően, módosítja, így alakul ki a végső szín. Ezen rézrubin kristályokat a vizsgált vörös opak üvegekben, függetlenül attól, hogy a vörös rész az üveggyöngy teste vagy dísze volt, kimutattuk, tehát az általunk vizsgált vörös opak üvegeket is rézzel színezték vörösre. Átmérőjük rendszerint jóval kisebb mint 1 mikrométer, a röntgendiffrakcióval azonosított kristályszerkezetük pedig arra utal, hogy összetételük fémréz. Ezen túlmenően azonban még sok más kristályos zárványt mutattunk ki a vörös opak üvegekben: a vas különböző oxidációs állapotú változatai egészen a teljesen redukált fémvastól a teljesen oxidált Fe2C>3-ig (5. kép 1-2), Fe-szilikát, Fe-Ca-szilikát, Ca-szilikát, továbbá kevés SnC>2 és ritkán több tíz mikrométer átmérőjű reliktum (meg nem olvadt) fémréz zárványok (5. kép 3). Korábbi tanulmányunkban (FÓRIZS ET AL. 1999) kimutattuk, hogy a vizsgált leletek esetében a vörös opak üveg előállításához egy sajátos módszert alkalmaztak, a színezéshez az általánosan használt réz mellett vasat is adagoltak az üveghez. (Megjegyezzük, hogy ezt a sajátos eljárást a szerzőkön kívül csak J. Henderson (SABLEROLLES ET AL. 1997) ismerte föl viking és ír üvegek vizsgálatakor). A vastartalmú zárványok további, részletes vizsgálata (kémiai összetétel, morfológia) kiderítette, hogy a vasat fém állapotban adagolták az üveghez. Van olyan Fe-tartalmú zárványcsoport, ahol a csoport közepén három kerekded fémvas zárvány figyelhető meg részben oxidált vas-zárványok társaságában (5. kép 1). A csoport többi része Fe-Ca-szilikát és Ca-szilikát, amelyek az adagolt vas és az üvegolvadék reakciótermékei .1 Ezen zárványhalmaz létrejöttére a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a vasat fém állapotban adagolták az üveghez, hiszen a fémvas és a vas-oxid zárványok alakja egyértelműen azok reliktum voltára utal, vagyis az olvasztás során ezek nem elegyedtek az üvegolvadékkal. Ezt csak úgy lehet létrehozni, ha a terméket rövid ideig tartják azon a hőmérsékleten, ahol az üveg megolvad. A vas fém állapotban való adagolását alátámasztja még az a megfigyelés is, hogy néhány vas-oxid zárvány alakja forgácsra emlékeztet (5. kép 2). Ugyanakkor tudjuk, hogy a réz redukálásához a vörös üvegeket szénmonoxid-dús (füstös) kemencében lassan, fokozatosan hűtötték le (ez szükséges volt a rézrubin kristályok kialakulásához). Az a tény, hogy az alapüveg kémiai összetétele rendszerint homogén annak ellenére, hogy csak rövid ideig tartották az olvadáspont fölötti hőmérsékleten, azt igazolja, hogy a már az ókorban is használatos kétlépcsős eljárással készítették az általunk vizsgált vörös opak üvegeket. Először készítettek egy homogén nyersüveget (üvegipari szakszóval fritet), azt mozsárban porították, majd összekeverték a színező és adalékanyagokkal. Az így összekevert anyagot csak annyira melegítették föl, hogy a porított üveg megolvadjon, azonban a vasszemcsék ne elegyedjenek. E korlátozott olvasztás következménye még, hogy a késztermék rengeteg buborékzárványt tartalmaz. E buborékosságot korábban sok szerző a gyenge minőségnek, a primitív (kezdetleges) készítési eljárásnak tulajdonította. Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van, mivel az opak üveg készítésének teljesen más technológiája van, mint az átlátszó és áttetsző üvegeknek. A vas szerepe az olvadékban lévő réz redukálása volt (belső redukáló), ezért is kellett teljesen redukált, vagyis fém állapotban adalékolni. A megolvasztáskor azonban vigyázni kellett, hogy a vas csak részben oxidálódjon, hiszen a teljesen oxidált vas már nem redukáló hatású. A csak külső redukálást alkalmazó módszer nem hozott mindig si1 A kémiai összetételekre vonatkozó részleteket Id. a FÓRIZS ETAL. s. a.a! 328
