Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fórizs István - Pásztor Adrien - Nagy Géza - Tóth Mária: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához IV. Miből és hogyan?
Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata kert, vagyis a kész üveg nem lett mindig vörös (ld. pl. BRILL-CAHILL 1988). A vas mint belső redukáló alkalmazása azonban sokat javíthatott a készítési biztonságon. Izgalmas kérdés, hogy hol és mikor alkalmazták ezt a technikát. A szakirodalmi adatok földolgozása alapján egy nem túl részletes, ugyanakkor rendkívül érdekes kép rajzolódik ki előttünk e technika alkalmazásának időbeli és térbeli elterjedéséről. A legrégebbi leletek a Hurrita Birodalom területéről kerültek elő (Kr. e. 1400 körül), majd megjelentek Perzsiában (Kr. e. 5. század), Indiában (Kr. e. 2. - Kr. u. 2. század), még később Bizáncban (6. század) és a Kárpát-medencében (3-7. század) és legvégül Hollandiában (6-7. század), a Vikingföldön (8. század) és Írországban (6-10. század). Ez földrajzilag egy olyan hosszú sáv Indiától Észak-Európáig, amely Eurázsia legjelentősebb ősi, szárazföldi kereskedelmi útvonalait foglalja magában, ugyanakkor nem találtunk adatot arra vonatkozóan, hogy e módszer tengeri útvonalak mentén is terjedt volna. A korábban közölt előfordulásokat (FÓRIZS ET AL. 1999) újabb szakirodalmi adatokkal egészítettük ki (6. kép). Fehér opak üveggyöngyök. A fehér opak üvegek tej fehér színét parányi, 1-20 mikrométer átmérőjű SnC>2 (kassziterit) szemcséknek az üveg alapanyagban való elszórt elhelyezésével érték el (5. kép 4). Nem tisztázott, hogy a kassziteritet hogyan juttatták az üvegbe. Az általános nézet az, hogy a természetben található kassziteritet őrölték, és hozzákeverték valahogyan az üveghez. Ezt nem tudni, hogy az üveg olvasztása előtt tették, vagy a föntebb leírt kétlépcsős módon végezték el. A fehér üvegek zárványait tanulmányozva fölfigyeltünk arra, hogy sok SnC>2 szemcse erősen inhomogén és az ón mellett jelentős mennyiségű ólmot is tartalmaz (5. kép 5). M. Veritá 15. századi velencei üvegkészítési receptes könyvből idézi a tejfehér zománc (ami azonos az opak üveggel) készítési módját (VERITÁ 1995, 87). Ott először a fém ólmot és ónt együtt pörkölték, amiből fehéres színű (Pb, Sn)-oxid vegyület keletkezett. Ezt összekeverték a porított Na-Ca-szilikát frittel, és megolvasztották. Mivel az ólom rendkívül jól elegyedik az üvegolvadékkal, feltehetően az (Pb, Sn)-oxid szemcsékből az ólom kioldódott (5. kép 5), hiszen az SnŰ2 szemcse belsejében (Pb, Sn)-oxid részek vannak. Feltehetően a szemcse nagy mérete miatt az olvasztás során rendelkezésre álló idő alatt a szemcse belsejéből nem tudott az összes ólom elegyedni az üvegolvadékkal. További kutatások döntik majd el, hogy ez a készítési eljárás általánosan jellemző az avar kori fehér opak üvegekre, vagy csak előfordul. Sajnos a nemzetközi szakirodalom — a már idézett M. Veritán kívül — nem foglalkozik a fehér opak üvegek zárványai kémiai összetételével és morfológiájával. Sárga opak üveggyöngyök. Itt csak megemlítjük a már korábban megírt eredményeink (FÓRIZS ET AL. s. a.a) legfontosabb idevágó megállapításait. A sárga opak üveget is a fentebb leírt két-lépcsős eljárással készítették. Ugyanazt a (Pb, Sn)-oxid szemcséket használták a színezéshez, mint amit a fehérnél ismertettünk M. Veritá nyomán, azzal a fontos különbséggel, hogy itt a frit (nyersüveg) nagy mennyiségű ólmot tartalmazott (Pb-Na-Ca-szilikátüveg). A nyersüvegnek azért kellett ólomdúsnak lennie, hogy a szemcsékből az ólom ne távozzon az üvegolvadékba. Erre a fölismerésre bizonyára tapasztalati úton jutottak, még jóval az avar kor előtt. ÖSSZEFOGLALÁS Opak és áttetsző üveggyöngyök alapösszetevőinek vizsgálatával kimutattuk, hogy a Kárpát-medencében talált avar kori, de az azt megelőző szarmata kori leletek is két üvegtípusba sorolhatók: római (homok-mészkő—szóda) és mezopotámiai (homok-mészkő-hamu) típusok. Dominál a római típus. Európai viszonylatban a mezopotámiai üvegtípus a 9. századig csak Közép- és Kelet-Európá- ban jelent meg. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a vizsgált avar kori üveggyöngyök készítési módja vagy egyes nyersanyagok keleti eredetűek. A különböző színű üveggyöngyök zárványainak részletes mikroszöveti, kémiai és kristályszerkezetei sajátságainak vizsgálatából kimutattuk, hogy az opak üveggyöngyöket nagyon komoly mesterségbeli tudással, alapvetően két fázisban állították elő: 1) a kívánt végső szín függvényében először előállítottak vagy egy ólomban dús (sárga üveghez) vagy (esetleg kis mennyiségű ólmot tartalmazó) Na-Ca-szilikát nyersüveget; 2) a nyersüveget porították, és összekeverték a megfelelően előkészített és szintén porított vagy fémek esetében 329
