Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)
FANCSALSZKY Gábor Zamárdi: kerek veret, emberarcú szárnyas csodalénnyel, aranyozott^), ma.: ? cm (10. kép 5); ló vagy fegyvermelléklet: közöletlen (BÁRDOS 1998,45. kép). Az egész anyag egyik legérdekesebb csoportja ez. Olyan tárgyakról van szó, amelyeknek valóban nincsenek párhuzamai. Alkotóik a készen kapott klisék átfogalmazásával hoztak létre olyan vereteket, melyeknek kis száma két dolgot jelenthet. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy ezek az „újszerű” motívumok nem lettek népszerűek, egyszerűen nem rendeltek belőlük többet. A másik esetben pedig arra gondolhatunk, hogy kronológiailag olyan késői fázisban készültek ezek a darabok, amikor már nem volt idő az elterjedésükre az avar politikai uralom tényleges fennállása alatt. Jelen esetben a leletkörülmények ismeretének hiánya (két szórvány, egy közöletlen tárgy) nem teszi lehetővé a kérdés megválaszolását. A csongrádi nagyszíjvég három, sorban álló griffjének értelmezése alól maximálisan felment a publikáció. Olyan tárgyról van szó, amelynek nem a kompozíciója az egyedi, hanem a megfogalmazása. Ebből a szempontból a harmadik, ülő griff figurája a legérdekesebb. Ez ugyanis a közlésben is idézett nagyszentmiklósi kincshez köthető leginkább, másrészt pedig egyedülálló a vonuló avar griffek tömegében. Szalontai Csabának teljesen igaza van abban, hogy a szíjvég az avar anyagon belül unikum. Feltételezhető lelőhelye jól beleillik a központi műhely vonzáskörébe (FANCSALSZKY s. a., 32. térkép). Az első griff előtt látható inda a fentebb is tárgyalt stíluskeveredés újabb bizonyítékának tűnik. A publikáló által is idézett vrapi lelethez fűződő kapcsolatokat erősíti meg a leithaprodersdorfi veret griff] e. Ezekben az alakokban az a közös, hogy valódi griffekről van szó: csőrös, karmos, szárnyas, bojtos farkú csodalényekről — szemben a tucatáru kutya formájú állataival. Mindennek egy lényeges tanúsága van: az avar ötvösség mestereinek egy része tisztában volt a griff pontos alakjával, de a használó réteg ezt a tudást nem igényelte; vagyis nem a mitológiai háttér, hanem a jelzésszerű ornamentika volt a titulatúra lényege. Az anyag legmeghökkentőbb darabjainak egyike a zamárdi veret. Feltehetőleg soha nem fogjuk megérteni, hogy ez a lény mi is valójában: konkrét figura vagy értelmezés nélkül átvett és elrontott díszítés. Akármi is legyen a helyes válasz, egy biztos: az emberábrázolás legapróbb részletei is meghaladták az egyébként biztos kezű avar mesterek képességeit. Azt ugyanis nem hisszük, hogy az emberfej már-már karikatúra jellegű megvalósítása szándékos lenne. Mindezek a megállapítások arra utalnak, hogy a lehetőségeiben és motívumrendszerében meglehetősen behatárolt avar művészet a kellően aprólékos elemzés után kiadhatja rejtett értékeit. 13. típus. Allatfejes (vadkan) szíjvégek Petronell-Äußeres Burgfeld (A), szórvány: vadkanfejes kisszíjvég, h.: 3,1 cm (10. kép 7) (WINTER 1997,102-103, Taf. 5). Gols-Wiesenäcker (A), szórvány: vadkan- (vagy öszvér-) fejes kisszíjvég, h.: 2,7 cm (10. kép 8) (WINTER 1997, 135, Taf. 30, 60). A típus értelmezésében a már kialakított képhez illeszkednek az új darabok. Ezek ugyanis általában kisszíjvégek, vadkanfejet ábrázolnak, és túlnyomó- részt a Kárpát-medence északnyugati részéről kerültek elő (FANCSALSZKY s. a., 27. térkép). Egyaránt vannak köztük jobbra és balra néző példányok, méretük 2-4 cm közötti. A jelenleg tárgyalt két példány a csoporton belül az első, tömzsibb darabokat magába foglaló egységhez tartozik. (A másodikba a hosszúkás szíjvéget osztottuk.) Szórvány voltuk miatt nem ellenőrizhető az a megállapítás, mely szerint ezek gyakran kerültek elő a terület fegyveres sírjaiból. Mindenképpen fontosnak tartható az összes olyan adat, amely az addigi megfigyeléseket megerősíti. Ebben az esetben is erről van szó. 14. típus. Ember ábrázolás (több altípus) Backi Sokolac (Yu) 31. sír: nagyszíjvég em ber-orosz- lán küzdelmének ábrázolásával (2x2), h.: 8,8 cm (11. kép 2); ló vagy fegyvermelléklet: közöletlen (SZEKERES-RICZ 1998,78,158-159) — 14b, ember és oroszlán küzdelmét ábrázoló szíjvégek. Ismeretlen lelőhely (talán Magyarország), szórvány: ovális csüngős veret emberarcú csodalényen ülő női lovassal, kezén sólyommal, ma.: 5,5 cm (11. kép 4) (DAIM 1996,353 5 282) — 14e, felemelt kezű női lovas szemből ábrázolva. Jois-Joisauer, szórvány: mellékszíjtartó veret álló, oldalról ábrázolt emberalakkal, ma.: 3,6 cm (10. kép 10) (WINTER 1997, 140, Taf. 32, 60) — 14d vagy 14g, női alak vagy emberábrázolás egyedi megoldása. Komárno/Komárom-Hajógyár (Sk) 149. sír: kerek veret portrés ábrázolással, aranyozott, átm.: 3,5 cm (10. kép 9); ló vagy fegyvermelléklet: lovassír, egy nyílhegy (TRUGLY 1993, 215, Taf. L1I, LXI; TRUGLY 1994, 35. kép) — 14a, büsztös és portrés övveretek. 294
