Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

Petronell-Carnuntum (A), szórvány: kerek veret tengeri szörnyön lovagló nereidával, ezüstözött/ónozott(?), átm.: 2,8 cm (11. kép 3) (WINTER 1997, 108, Taf. 10, 56) — 14c, nereidás veretek.

Sajópetri-Hosszúrét 152. sír: nagyszíjvég négy, egymás alatti büszttel, fehérbronz, h.: 7,5 cm (11. kép 1). Ugyanitt három, kerek, oroszlános veret is, de a publikáció kis mérete miatt nem tudtam rajzot készíttetni róluk. Mell.: ötvöskalapács (LOVÁSZ 1997, 133-134, 195) — 14a, büsztös és portrés övveretek.

Tiszafüred-Majoros 496. sír: nagyszíjvég, mindkét oldala ember és állatok küzdelmével, h.: 14 cm (11. kép 6-7); ló vagy fegyvermelléklet: lándzsacsúcs, kard (GARAM 1995,65, Taf. 97,205) — 14g, emberábrázolás egyedi megoldása.

Tiszaflired-Majoros 1149. sír: nagyszíjvég ember és medve küzdelmével, h.: 10,2 cm (11. kép 5); ló vagy fegyvermelléklet: lándzsacsúcs (GARAM 1995, 135, Taf. 154,210) — 14g, emberábrázolás egyedi megoldása.

Wien 11-Simmering Csokorgasse (A), egy sír szórvány leletei 1971-ből: kisszíjvég feltehetőleg alakos ábrázolással, h.: 3,6 cm (10. kép 11) (WINTER 1997, 128, 249 Taf. 23, Taf. 59,67) — ? 14f, felemelt kezű lovas oldalról ábrázolva.

Az alcsoportok a következők:

14a: büsztös (mellképes) és portrés veretek;

14b: ember és oroszlán küzdelmét ábrázoló veretek;

14c: nereidás veretek;

14d: női alakos veretek;

14e: felemelt kezű női (macskaarcú) lovasok szemből ábrázolva;

14f: felemelt kezű férfi lovasok oldalról ábrázolva;

14g: emberábrázolás egyedi megoldása.

Kifejezetten érdekes, hogy a típus szinte mindegyik alcsoportjából került elő új darab. Ez arra utal, hogy a viszonylag ritka emberábrázolásos darabok az övveretek egyenrangú tárgyai közé tartoztak. Az is tény viszont, amire az előző csoportnál utaltam, és amit a jelenlegi övveretek egy része is igazol: az emberi alak megfogalmazása nem mindig sikerült az avar ötvösöknek, legalábbis az állatok színvonalához képest.1

Az anyag összességéből az első két alcsoportot lehetett számuk alapján kiemelni.

A 14a (büsztös és mellképes veretek) darabjainak elterjedése a Bécsi-medencénél és a Tisza-Kö- rös—Maros közénél sűrűsödik. Ehhez jól illeszkedik a komáromi veret (a lelőhelyről már amúgy is került elő a típusból). Sajópetri e tekintetben teljesen új körzet, oroszlános vereteit is figyelembe véve — melyek szintén szokatlanok az adott területen —- kíváncsian várjuk a teljes anyag közlését. A sír leletei közötti ötvöskalapács addig is jó magyarázatnak tűnik a ritka veretegyüttesre. A tárgy annyiban is egyedülálló, hogy a hasonló nagy- szíjvégeken a fejeket mindig medalionba foglalva ábrázolják. Lényeges szempont mindkét tárgy anyagának jól megfigyelhető különlegessége: az aranyozás és a fehérbronz a kísérőleletek figyelembe vételével (fegyveres lovas; ötvös) egyértelműen jelentős társadalmi helyzetű emberre utal.

A 14b (ember és oroszlán küzdelme) csoporthoz tartozó veretek enyhe dunántúli túlsúlyát csökkenti a Backi Sokolacon előkerült nagyszíjvég. A típuson belül a négyalakos ábrázolások közé tartozó nagyszíjvég legjobb párhuzama a surányi példány. Általában tanulságos, hogy a különböző, tudományon kívüli okokból kevéssé alaposan ismert délvidéki régészeti anyagba bepillantást nyújtó közlések szinte mindig bővítik az egyes anyagcsoportokról alkotott összképünket. Ez persze az avar koron belül nem túl meglepő: a bizánci kapu soha nem állt őrizetlenül.

A kerek, nereidás ábrázolású veretek csoportjába (14c) tartozik a petronelli tárgy. Ebből összesen négyet ismerek ezen kívül, melyek mindegyike a Kárpát-medence északnyugati körzetéből származik. A négyből kettő jó párhuzam a tárgyhoz, lelőhelyük Hevlin és Mistelbach. Az ilyen kis körzetnél és esetszámnál már el lehet gondolkozni azon, hogy számolhatunk-e egy mester tevékenységével, amit a méretegyezés is alátámaszt. Jelentősen csökkenti azonban ennek valószínűségét a további két, mosonszentjánosi veret szinte karikatúraszerű rajza: ezek bizonyosan más kéz alkotásai. Egyvalami mindenképpen biztos: a motívum szűk körű elterjedése feltétlenül műhelyre utal.

Meglehetősen problémás a joisi veret értelmezése. Az biztos, hogy egy oldalról ábrázolt, álló emberalakot láthatunk a tárgyon. A veret formája alapján egyetlen hasonló darabhoz köthető, a dö- mösi mellékszíj tartóhoz. Az ezen látható — női(?) —— alak tartása némileg emlékeztet a joisiéra. A dömösi tárgyat a felemelt kezű táncosnők csoportjába osztottuk be (14d), melynek többi példánya viszont mind kisszíjvég. A Dőlni Dunajovicén előkerült nagyszíjvég, feltehetően a Héraklész-mondát illusztráló, alakjainak öltözete és tartása is jó pár1 A motívumok lehetséges eredetének és jelentésének kérdéséről a vonatkozó irodalommal együtt Id. FANCSALSZKYs. a., 14. ti- piis, 28-30. térkép!

295