Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Gróh Dániel: A visegrád-gizellamajori római erőd rétegviszonyainak építéstörténeti vonatkozásai
A visegrád-gizellamajori római erőd rétegviszonyainak építéstörténeti vonatkozásai belül egyaránt meg lehetett figyelni) szintén fűtő- rendszerrel látták el, ami kis méretei miatt nem látszana indokoltnak, de helyzetét tekintve megfelel az É/I helyiségnél leírtaknak. Még érdekesebb az É/Ili helyiségben ez a periódus (1. kép 3). A kezdetben négyzetes terem valószínűleg ekkor kapja a trapezoid formát, és korábbi nyugati zárófalát és fűtőrendszerét lefedő új padlószintjére épülő fűtő- rendszere szinte ráépül az előzőre. (Ennek kemencéje ugyanolyan típusú, mint a NY/I terem középtáján épült fűtőrendszeréé és a szintadatokban sincs eltérés.) A ferde fallal lezáruló nyugati oldalon ezen a szinten egy sírt találtunk, melyben az eltemetett váznak bronzgomb mellékletei voltak a test középvonalánál, illetve a kezeknél. A temetkezés ezek alapján nem római. Az északi szárnyban az eddig ismert legkésőbbi építkezés az É/II(b)-ben az említett Valentinianus- kori szint fölött kialakított vályogtéglás, valószínűleg fachwerk szerkezetű belső épület, mely úgy épült a NY/1 északi zárófalára, hogy azt nem fedte pontosan, hanem 15—20 cm-rel délre csúszott, ezzel azt bizonyítva, hogy építésekor a NY/I északi zárófala már csak a mai állapotában ismert magasságig állt. Az épület úgy dőlt össze, hogy a padlóján lévő tárgyak, pl. bronzedények a helyükön maradtak, és többé senki nem kereste őket. A nyugati szárny lefedettségi állapotára következtethetünk abból, hogy az északi zárófal a fentiek értelmében leomlott. A DNy-i saroktorony előtti helyiségben (D/III) szintén találtunk belső építményt, melynek fala in- nen-onnan összeszedett nagyobb kövekre épített faszerkezet volt. A paticsrétegben megtalálhatók az elszenesedett vízszintesen fektetett gerendamaradványok. A NY/I helyiség említett rétegsorán kívül a D/III helyiségben volt még értelmezhető rétegsor. Innen kerültek elő különböző, minden bizonnyal a foederati által használt fegyverek (GRÓF 1992, 130—131, V. t.) (pajzsdudor, 93 cm hosszú kétélű kard, harci balta). Ez a belső épület és egy nagyobb kemence már pusztulási rétegre épült, különösen jól meg lehetett figyelni a rétegződést a kemence alatt. A DNy-i saroktoronyban hasonló kemence volt a délkeleti sarokban és a hozzá tartozó járószint téglákkal fedett szakaszát is mintegy négyzetméternyi felületen feltártuk. A torony középtáján feltárt kemence tapasztott alja ugyanarra a szintre épült, így a két objektum használatában nagy időbeni eltérést nem tételezhetünk fel. Mint említettük, a keleti szárny rétegsorai nem sok támpontot jelentenek az építési periodizációhoz. Itt szembeötlő az oromfal igen gyenge minősége, ezért feltételezhető, hogy ez a szárny valamivel később épülhetett. A K/II helyiségben feltártuk a szabálytalan L alakú fűtőrendszer kővel megerősített szájú kemencéjét, a helyiségben padlószint-nyomokat nem tudtunk megfigyelni. A K/I helyiség egyrétegű padlószintje megfelel az erőd építését követő járószintnek. Az emelt szintű északi szárnyban a D/V helyiségben a járószintet az északi és a déli ajtónyílások jelölik ki: dél felé 40 cm-es az emelkedés mértéke. A D/IV helyiségben találtunk egyrétegű járószintet, melynek egy szakaszán meg lehetett figyelni, hogy a beszakadt tető a padlón lévő tárgyakat benyomta az agyagos felületbe. Itt a további rétegződést az jelentette, hogy a köves betöltődés alatt megtaláltuk az említett kelta réteget. Eddig két olyan helyiséget ismerünk, melyekhez funkciót lehet rendelni. Az erőd dél-északi középtengelyében van a D/Il helyiség, melyben a déli zárófal előtt kis félköríves apszis van. Az apszisban megmaradt a téglatörmelékre épített terrazzo jellegű padló, melyen láthatók a rárakott tegulák lenyomatai. Az eddigiektől eltérő fedőréteg, a terem helyzete, a déli zárófalon kívül talált oltárkőtöredék, a bejárat előtt heverő küszöbkő alapján itt lehetett az erőd szentélye. A nyugatról hozzácsatlakozó D/I helyiségben L alakú fűtőcsatorna volt, melyet másodlagos helyzetű COHIULPPAN (Co- hors I Ulpia Pannoniorum) bélyeges tégla fedett. Az innen leágazó két téglányforma közül az egyiknek és a csatornának találkozási pontjában talált különféle szenük magvak lehettek az áldozat-bemutatáshoz szükséges termények. E jelenségek szerint a helyiség terményszárító és tároló volt. A csatornának érdekessége, hogy a D/I és D/III helyiség válaszfalához simuló szára elzárja az e válaszfalon épített fűtő(?)nyílást, mely a D/III bejáratának megfelelő szinthez épült. Az ásatás kezdetekor a DK-i saroktorony feltárásának köszönhetően ismertük fel az objektum mibenlétét. Már ekkor szembe ötlött, hogy a járószintek szabálytalan rendszere nem teszi lehetővé az építési periódusok gyors elkülönítését. A torony nyakából nyíló bejárat és a hozzátartozó belső kősarok, illetve a torony nyugati szárfalán nyíló ún. kitörő kapu küszöbszintje között 80 cm-es magasságkülönbség van. A toronybelső omladéka, mely nem rétegződő, beszakadt, átégett födémszerkezet maradványa a küszöbtől 110 cm-rel lejjebb lévő járószinten nyugodott. E szint alatt, 60 cm mélyen még egy igen kemény, letaposott járófelület volt, 29
