Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

FANCSALSZKY Gábor

3g: töredékes tárgyak.

A jelen anyag 12 tárgya közül 9 az alaptípusba, a 3a csoportba tartozik. Ez a három, sorban álló griff legegyszerűbb variációja. Többségüknél szárny sincs, kivéve Szarvas, Tiszafüred 406. és 638. sír leleteit. Ez utóbbi kettőnél a befogó amúgy is ritka díszítését és az állatalakok hasonlóságát figyelembe véve nem zárható ki, hogy az egyik a másik másolata. Az előző csoporthoz hasonlóan ennél is elsöprő a tiszafüredi darabok súlya (a 9-ből 7).

Igen különleges a keszthelyi szíjvég. Az általában ügyetlenségében is realisztikus avar művészeten belül ez a darab az „absztrakt”, vagyis a formát puszta jelként értelmező megfogalmazásként értékelhető. Ez a szem, a karmok, a szárny teljes elhagyásában, a farok jelzéssé csökkent rajzolatában és a csőrnek a mellső lábbal való technikai okú összekötésében jelentkezik. Ebben a formában ez egyedülálló, jellegében is csak egy hasonló, de jóval „griffszerűbb” párhuzamát ismerem Prágából, ismeretlen lelőhelyről (PROFANTOVÁ 1992, 663, Taf. 7, 52; FANCSALSZKY s. a., 4. típus — négy griff). A mindkét példányon megfigyelhető keretelés vezet át a következő alcsoporthoz.

A tiszafüredi 1186. sír töredékes szíjvége rendszerem szerint két helyre is beosztható. A rovátkolt keret miatt a 3b-be, töredékes állapota alapján pedig a 3g-be is. Ilyen esetekben természetesen az eredeti állapot a döntő, de minden sírba került törött tárgy esetét regisztrálni kell, ugyanis ezekből viszonylag kevés van. Azt, hogy ennek rituális vagy gazdasági oka van-e, jelenleg nem tudom eldönteni.

Az utolsó két példány egy-egy jól megfogható csoporthoz tartozik. A mindszenti nagyszíjvég a három visszanéző griff (3e) típusába osztható. Ebben az esetben az az érdekes, hogy korábbi gyűjtésem példányai a Dunántúl északnyugati részén kerültek elő (FANCSALSZKY s. a., 10. térkép), ez az első a Tisza középső folyásáról. Némileg hasonló a helyzet az apátfalvi példány esetében is. A 3f (Sze- ged-Sövényháza-) típus nagyszíjvégei — a névadótól eltekintve — szintén az északnyugati területekről (FANCSALSZKY s. a., 11. térkép) származnak. A tárgy minősége és lelőhelye azonban jó bizonyítéknak tűnik a motívum (a veretek alapján valószínűsíthető) tiszántúli kialakulásához.

4. típus. Négy vagy több griff sorban (több altípus)

Micheldorf I. sír: töredékes nagyszíjvég négy, egymás alatt álló griffel, h.: 11,8 cm (5. kép 4); ló vagy fegyvermelléklet: sax, nyílhegy. A leletkörülmények miatt 9. századi szláv temető avar eredetű tárgyáról van szó. Ez volt az oka annak, hogy korábbi gyűjtésem alaptérképén (FANCSALSZKY s. a., 1. térkép 229. 111.) és irodalomjegyzékében szerepelt az adat, de az elemzésben nem (TOVORNIK 1985, 214, Taf. 6) — 4b, öt griff— vagy 4c, hat griff.

Orosháza-Béke Tsz 150. sír: nagyszíjvég négy szemben, illetve sorban álló griffel, h.: 12 cm (5. kép 1) (JUHÁSZ 1995, 89-90, Taf. 23, 33) — 4a, négy griff.

Orosháza-Bónum téglagyár 56. sír: nagyszíjvég mindkét oldala öt, illetve hat sorban/fordítva álló griffel, h.: 13 cm (5. kép 2-3) (JUHÁSZ 1995, 24, Taf. 4. 25) — 4b, öt griff — és 4c, hat griff.

Zamárdi: nagyszíjvég egymás alatt ellentétesen álló hat griffel, h.: ? cm (5. kép 5); ló vagy fegyvermelléklet: még közöletlen (BÁRDOS 1998,42. kép) — 4c, hat griff.

Az alcsoportok a következők:

4a: négy alak;

4b: öt alak;

4c: hat alak.

A csoport mindegyik darabja unikum. Korábbi gyűjtésem (FANCSALSZKY s. a., 4. típus — négy griff, 12. térkép) 12 példánya közül csak kettőn láthattunk 5 alakot, elterjedésük pedig egyértelműen a Tisza felső folyásához kötődött. Az orosházi szíjvégek ezt markánsan támasztják alá, de az új anyag azt is bizonyítja, hogy a korábban maximálisnak tartott négyalakos kompozíciók mellett számolni kell egy nagyobb számú típussal is. Ezek ritkasága azonban nem indokolja külön csoportok felállítását

Külön érdekessége az anyagnak, hogy az eredetileg négy griffes beosztású csoporthoz csak az Orosháza-Béke Tsz 150. sír nagyszíjvége tartozik, a többin öt vagy hat (ilyen eddig nem fordult elő) alak látható. E tárgynak sincsen azonban párhuzama, bár szemben álló állatalakokat eddig is ismertünk, de azok ellentétesen állnak, hasonlóan a Bónum téglagyár 56. sírja nagyszíjvégének hatalakos oldalán látható ábrához. Ez az övdísz minden tekintetben speciális. A keretelés indái többnyire önálló motívumok az indás darabokon. Az öt, sorban álló griff eddig is csak két esetben fordult elő, hat pedig egyáltalán nem, ebből következően így együtt az egész avar bronzmüvességen belül meglepetés az előkerülésük. Az utóbbi oldal felső mezőjében látható két, szembeforduló griff szintén párhuzam nélküli. Ebben az esetben tehát biztosan állíthatjuk, hogy az egész 8. századi Európában nem készült még egy ilyen szíjvég.

Hasonló kompozíciós szándék áll a zamárdi szíjvég felépítése mögött, csak nem vízszintes, hanem függőleges elrendezésben. Itt is hat állat látható ellentétes állásban. Az egy külön funkcionális problé288