Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)

ma, hogy a viselés közben nyilvánvalóan függőlegesen megjelenő képet miért fogalmazták meg a mesterek szinte kizárólag vízszintesen. A zamárdi nagyszíjvég alsó állata szembe forduló fejével ezen felül is külön érdekesség. Ezt a megoldást két nagy- szíjvégen (Kecel-Határdűlő 32. sír, Bánhalma-Cze- be-puszta 1. sír — „emberarcú oroszlánok”) és egy bújtatón (Toponár 40. sír) láthatjuk (FANCSALSZKY s. a., 8a, 12., 14g típus), de az állat tartása és a függőleges nézet alapján sokkal valószínűbb, hogy az ember-oroszlán küzdelmet ábrázoló veretek oroszlánjaihoz (14b) köthető a megoldás. Ezt támasztja alá az is, hogy a többalakos nagyszíjvégek mindegyike vízszintesen értelmezendő, viszont az összes oroszlános és ember-oroszlán küzdelmet ábrázoló tárgy függőlegesen. Érdemes összehasonlítani az orosházi és a zamárdi tárgyak szemléletét is. Az előbbin az ellentétesen álló alakok (a befogón is) egy tengelyre szimmetrikus, tetszés szerinti nézőpontot tesznek lehetővé, a utóbbin viszont az elfordítás a helykihasználás szolgálatában áll.

A micheldorfi töredékes szíjvég (mérete alapján egyaránt lehetett öt- vagy hatalakos is eredetileg) ismertetésére éppen a zamárdi tárgy előkerülése adott alkalmat. Addig ugyanis a fent említett kritériumok miatt (függőleges griffes nagyszíjvéget nem ismertünk) a kétségtelenül „avar származású” griffek ellenére a tárgy (már csak lelőhelye miatt is) idegennek tűnt anyagunkban. Erre utaltak a részletek is: a befogó rozettái sokkal inkább kőfa- ragványokra, semmint bronz szíjvégekre emlékeztettek, és a szárnyak fül mögüli indítása is eltérő szemléletre utalt. Ezért az a véleményem, hogy a prágai anyaghoz hasonlóan (PROFANTOVÁ 1992) ebben az esetben is az avar birodalmon kívüli/utá- ni, de még élő avar titulatúra használatáról van szó. Éppen a prágai anyag egyértelműen avar tárgyai bizonyítják azonban azt, hogy jelenleg nem dönthetjük el az övdíszek készítési helyének kérdését. Addig azonban, amíg ez nem tisztázódik, katalógusba kell venni minden 8-9. századi griffes tárgyat.

5. típus. Oroszlános veretek (több altípus)

Artánd, szórvány: nagyszíjvég öt, egymás alatt álló oroszlánnal, h.: 16 cm (6. kép 1). (KRALOVÁNSZKY 1996, 64, 85, 22. kép) — 5. alaptípus, nagyszíjvég hátranéző alakokkal.

Komárno/Komárom-Hajógyár (Sk) 85. sír: kisszíjvég két, egymás alatt álló oroszlánnal, aranyozott, h.: 2,6 cm (6. kép 6), két mellékszíjtartó oroszlános veret, aranyozott, ma.: 3,6 cm (6. kép 10); ló vagy fegyvermelléklet: lovassír, lándzsacsúcs, íj csontlemezei, nyílhegy (TRUGLY 1987, 271- 272, Taf. XXVI, XXXII, XXXIII; TRUGLY 1994, 32., 33. kép). Korábbi gyűjtésem anyagához tartozó, de kimaradt darabok. — 5. alaptípus, hátranéző alakkal; 5b, előrenéző alak.

Leithaprodersdorf-Annakreuz (A), nagyobb temető sírszám nélküli leletei: két kisszíjvég két, egymás alatt álló oroszlánnal, aranyozott, ma.: 2,6 cm (6. kép 7) (WINTER 1997, 149, 265 Taf. 39, Taf. 62) — 5 b, veretek előrenéző alakokkal.

Petronell-Gastettenbreite (A), szórvány: kisszíjvég két egymás alatt, medalionban álló oroszlánnal, h.: 3,2 cm (6. kép 5) (DAIM 1990, 277, 296; WINTER 1997, 98-99, Taf. 2, 54) — 5a, előrenéző alakok medalionban.

Székkutas-Kápolna-dűlő 2. sír: nagyszíjvég három egymás alatt, medalionban álló oroszlánnal, aranyozott, h.: 6,75 cm (6. kép 4). A sírhoz tartozó oroszlános kisszíjvégeket az addigi publikációk alapján tárgyaltam (FANCSALSZKY s. a., 5. típus) (B. NAGY 1993, 154, 1. kép) — 5a, nagyszíjvég előrenéző alakokkal medalionban.

Tiszafűred-Majoros 113. sír: nagyszíjvég négy, egymás alatt, medalionban álló oroszlánnal, h.: 14,2 cm (6. kép 2) Ló vagy fegyvermelléklet: lándzsacsúcs (GARAM 1995, 21, Taf. 66, 207) — 5a, nagyszíjvég előrenéző alakokkal medalionban.

Tiszafűred-Majoros 184. sír: Négy darab, kerek, oroszlános veret, préselt, átm.: 2,6 cm (6. kép 8) (GARAM 1995,28, Taf 72,198). A préseléses technika ellenére az ábrázolás tárgya feltétlenül ebbe a csoportba követeli meg a beosztást. — 5b, veretek előrenéző alakokkal.

Tiszafűred-Majoros 1141. sír: Töredékes nagyszíjvég, eredetileg négy, egymás alatt, medalionban álló oroszlánnal, h.: 7,2 cm (6. kép 3) (GARAM 1995,134, Taf. 152,217) — 5a, nagyszíjvég előrenéző alakokkal medalionban.

Az altípusok a következők:

5. alaptípus: hátranéző alakok;

5a: előrenéző alakok medalionban;

5b: előrenéző alakok;

5c: egyedi darabok.

A csoport tagjai számos érdekes megfigyelésre adnak lehetőséget. Korábbi gyűjtésem (FANCSALSZKY s. a., 5. típus, 13. térkép) viszonylag egyenletes elterjedéséhez az új tárgyak erősebb Tisza-vidéki hangsúlyt adnak, szemben a korábbi északnyugati sűrűsödéssel.

Az előző csoporthoz hasonlóan most tűnik fel először a nagyszíjvégek között az ötalakos kompozíció (Artánd), de szemben azokkal, ez a tárgy minőségében kifejezetten gyenge. Az állatok rajzának értelmezése a felcsapott, heraldikus jellegű farok hiányában nagyon problematikus lenne. A primitív kidolgozás a típus megfogalmazásának korai datá- lása mellett, az ötalakos ábra viszont a késői, „határokat feszegető” stílus mellett szól. Egy olyan

289