Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Gróh Dániel: A visegrád-gizellamajori római erőd rétegviszonyainak építéstörténeti vonatkozásai
GRÓH Dániel d Az egyes rétegek abszolút kormeghatározása a leletanyag alapján nem mindig végezhető el, a megleévő rétegsorokban az egymást követő pusztulási szintek között nehezen lehet a leletek alapján komolyabb kronológiai különbséget tenni. Az eddig mintegy 75%-ban meghatározott éremanyag 4 nagyobb csoportba osztható: a/ 2-3. századi darabok (Vespasianus, II. Faustina, Antoninus Pius, Traianus, 1-1 db). b/ I. Constantinus uralkodása előtti leletek (Diocletianus, Galerius Maximianus, Maximinus Daia, 1-1 db). d I. Constantinus és utódai (I. Constantinus 3 db, Licinius 2 db, II. Constantinus 4 db, II. Cons- tantius 10 db, II. Iulianus 1 db, Iovianus 1 db). d/ I. Valentinianus köre (I. Valentinianus 6 db, Valens 5 db, Gratianus 1 db, II. Valentinianus 3 db). A zömmel a 4. századhoz tartozó éremanyag egyaránt előkerül az egyes helyiségek padlóján, illetve az omladékrétegben is. Az erőd építéstörténetének megismerésében az eddigi legtöbb adalékot, illetve a legtöbb rejtélyt az északi szárny feltárása hozta. Itt nem térünk ki az északnyugati saroktoronyban épült hypocaustum és fürdő rétegtani értékelésére, mivel belső rendszerének értelmezéséhez még nincs elegendő adatunk, elég, ha tudjuk, hogy a torony alapozásánál úgy építkeztek és szigetelték a falakat, hogy ezáltal már a kezdetekkor lehetővé vált a fürdő megépítése. A torony bejárata előtti helyiség (É/II(b)) legalsó padlószintje (1.) megfelel a hypocaustum aljának, és 70 crn-rel mélyebben van, mint a torony jelenlegi, ép küszöbköves bejárata és az ahhoz tartozó járószint (2.). Az 1. padlószinthez tartozik az ennél 150 cm-rel magasabban levő 3 állványozás^?) lyuk a torony keleti zárófalában. Ugyanez a szint a NY/I helyiség északi végében megfelel a kelta szint tetejének. Véleményünk szerint valószínűleg itt kezdődött az erőd építése. Jól látható az alaprajzon (1. kép 1), melynek érintőkörös szerkesztése egységes képet mutat, hogy az északnyugati saroktorony az egyetlen eltérő alaprajzú a négy, legyező alakú torony közül. Az É/II/b helyiségben az 1. szint fölött kezdődött egy északnyugat-délkelet irányú, agyagba rakott fal. A falat a 2. padlószint fedi, amely közel 60 cm-rel magasabban van 1. szintnél, és az említett küszöbköves bejáratnak felel meg. A 2. szint akár az erőd felépítését közvetlenül követő időszak járószintje is lehet. A felület az egész északi szárnyban többé-kevésbé megfigyelhető, eddigi megállapításunk szerint az I. Constantinus (306-337) uralkodása utáni évekhez köthető erődépítkezés bizonyítéka. Az É/I helyiségben ugyanez a kiváló állapotban megmaradt padlószint a keleti zárófalhoz simul, ugyanerről a szintről nyílik az északi zárófalon lévő vízelvezető csatorna nyílása is. Az eddigiekből következően ehhez a szinthez tartozik az északnyugati saroktorony bejárata, valamint a NY/I helyiség északi, elfalazott bejárata (1. kép 2) is. Ez utóbbi teremben megfigyelhető rétegsor alulról második, azaz középső (pusztulási) rétege is erre a járószintre került. Az É/II(a) melletti É/II(b) helyiségben kovács- műhely^) működött. Érdekessége e teremnek, hogy sem az erőd felépítését követő időszak padlószintjén, sem a további szinteken nem találtunk fűtőrendszer-maradványokat! A fentebb említett szintnek megfelel a kapubejárat járószintje, amelyet többször is magasítanak köves-tegulás ráhordással. Az É/III helyiség, amely a bejáratot is beszűkíti, és az északi szárny elé épült, további kérdések kiinduló pontja. Itt ugyanis megépült egy fűtőcsatorna, melynek lefedése, azaz a járószint szintén az erőd felépítését követő időintervallumhoz tartozhatott. A fűtőcsatorna bejáratában tetőtégla alá egyfülű korsó (1. kép 3), bronz hagymafejes fibula és csat, különféle gyöngyök, valamivel távolabb pedig kétsoros csontfésű volt elrejtve. Ezek a tárgyak az erőd temetőjének is gyakori leletei, a 4. század második feléhez köthetők, vagyis az erőd használatba vételének első periódusa még ez idő előtt lezárult, és bár az építkezések nem rendelhetők pontos idősíkokhoz, feltételezhetően ekkor alakul ki olyan feltöltődés, melyre a következő periódus rátelepszik. A stratigráfia alapján legkorábbinak látszó szakasz II. Constantius (337—361) uralkodására esik, ami jól-rosszul az egész erőd területén megfigyelhető, majd ezt jórészt lefedi egy folyamatos feltöltődés, amely eléri a 40-60 cm vastagságot, ennek felületét azután elsimítják, és valószínűleg kijavítják, illetve rendbe hozzák az egész objektumot, minden bizonnyal I. Valentinianus (364-375) uralkodásának ideje alatt. E kettős járószint-rétegződés legjobban az É/I helyiségben követhető. Itt a felső, legalább kétszer tapasztott, néhol sóderes-kavicsos alapozású padló lefedte az L alakú fűtőcsatornát, amely úgy épült a helyiség déli falához, hogy egyben elzárta annak bejárati nyílását. Ugyanez a helyzet a keleti szárny északi vége elé „ragasztott” trapéz alakú fülkével is. Ezt a helyiséget, mely az udvar habarcsos járófelületére épült (ezt a réteget az épületen kívül és 28
