Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Gróf Péter: Avar kori szórványlelet Visegrád-Lepencéről
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 281-284 AVAR KORI SZÓRVÁNYLELET VISEGRÁD-LEPENCÉRŐL GRÓF Péter Az a tény, hogy Visegrád avar kori topográfiájáról eddig igen keveset tudhattunk, három fő okra vezethető vissza. A Dunakanyar, főleg Visegrád földrajzi viszonyai kevéssé alkalmasak nomád, félnomád életmódra. A másik ok: Visegrádon elsősorban a középkori, másodrészt — különösen az utóbbi időben — a római kori régészeti kutatások váltak jelentősebbé, avar kori lelőhelyek csak véletlenszerűen kerültek elő. Harmadik szempont a térség beépültsége1 (1. kép). Mindez még jobban indokolja, hogy a régebbi és az újabban előkerült lelőhelyeket, szórványleleteket is ismertessük, abban a reményben, hogy egy sajátos földrajzi helyzetű település és tájegység avar kori topográfiáját egyre pontosabban meg tudjuk rajzolni. A Visegrádtól mintegy 1,5 km-re, Esztergom felé, a Duna jobb partján levő Lepence a hasonló nevű patak teraszok közé szoruló völgyéből, a vízfolyás két partján levő árterületéből áll. A lepencei régészeti lelőhelyek zöme a löszteraszok és a Duna közötti árterületen található, a 105-110 m-es tengerszint feletti magasságon.2 A legfiatalabb terasz a mai, a Duna által helyenként elöntött, ártéri terület. Maga Visegrád a folyóhoz képest 10-15 m magas ún. városi teraszra 1 Visegrád eddig ismert avar kori lelőhelyei, leletei: a Sibrik-dombon késő avar, öntött bronz kisszíjvéget (RégFiiz Ser. 1. No. 25 (1972) 43-44), a várkerti Árpád-kori falu egyik házának betöltésében indadíszes bronz szíjvéget találtak (RégFiiz Ser. I. No. 47 (1996) 71). Szórványjellegük ellenére nem zárható ki sem a Duna felett emelkedő, stratégiai szempontból fontos Sibrik-dombon, sem az alatta elterülő Dunára nyíló, megtelepedésre alkalmas völgyben — az Árpád-korban virágzó falu volt itt — egy kisebb-nag’obb avar település, temető megléte. Visegrád-Diós on, a gizellamajori késő római erődtől DK-re levő dunai ártérből kiemelkedő löszteraszon, az itt feltárt 4—5. századi római temetőtől Ny-i irányban levő dombon útépítés során, nagyméretű, 280 *165 cm-es, teljesen feldúlt avar kori sírt tártunkfel. A sírban a bolygatott felnőtt csontváz mellett 2 kutyaváz feküdt, ételmellékletül adott állatcsontokkal. A sír mellékletei: a kutyák lábánál kézikorongolt, barnásfekete színű, hullámvonalköteggel díszített edény, összetört tojás, kisméretű ezüstcsat, rosszezüst lemezke apró lyukakkal, ezüst drótdarab. A sír leleteit a 7. század végére a 8. századra tehetjük (RégFüz Ser. 1. No. 42 (1991) 41; GRÓF s. a.). A falu belterületén, a Széchenyi utca 19. sz. ház telkén 1969-ben megmentett temetőrészről csak a Régészeti Füzetekben megjelent ásatási jelentés alapján tudok beszámolni. A Visegrádot átszelő, s Dunába ömlő Apátkúti-pataktól D-re 100 m-re a Svábheg’ lábánál: „ Vízvezeték árkának ásásakor egy Ny-K-i tájolású, 10. századi női sírt bolygattak meg. A leletmentés megkezdésekor csak a medence és a lábszárcsontok feküdtek eredeti helyükön. A szétszórt csontokat a kidobott földből gyűjtöttük össze. Leletek: aranyozott, ezüstből készült, szív alakú csüngök, kicsiny korongok, ezüst karperec, rézgomb és gyűrű töredéke. Az előbbi csontváz mellett, ellentétes tájolásban, férfi csontváz feküdt, melléklet nélkül. A hitelesítő ásatás alkalmával még újabb 3 sír került elő, amelyek közül 2 K-Ny-i tájolású gyermeksír, 1 pedig Ny-K-i tájolású, melléklet nélküli felnőtt sír. A g’ermeksírokban tojásokat, vasdarabot és eg' hullámvonalas díszű edényt találtunk. ” (RégFüz Ser. I. No. 22 (1969) 53). „Folytattuk Visegrád 9-10. századi temetőjének tavaly megkezdett feltárását. Lelőhelyünk az Apátkúti-pataktól D-re, kb. 100 m-re, a Svábheg’ lábánál van, ahol az újabb 9 sírral együtt az eddig feltárt 15 sírból 7 K-Ny-i tájolású késő avar kori, 6 Ny-K-i tájolású 10. századi magyar volt. Egy bolygatott, másodlagos helyzetű sír hovatartozását nem lehetett megállapítani. Az avar sírok közül kettő koporsós temetkezés. Ezekben a sírokban minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a koporsókra állatbőrt terítettek. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyik állatbőrrel letakart koporsón belül, mellékletként egy másik koponyát is találtunk. A sírokat egy kb. 1 m vastag őskori telepbe ásták. ..." (RégFüz Ser. I. No. 23 (1970) 58-59). Minden bizonnyal e temetőhöz tartozhatott az a gyermeksír, amelyet az 1969-es ásatás melletti telken — Széchenyi utca 23. —1998 májusában, faültetéskor talált a tulajdonos. Mellékletei, amelyek a koponya felszedésekor kerültek elő: bronzhuzal fülbevaló, nyakában színes gyöngysor. 2 Az 1. és 2. kép 2-4 Hornyák László, a 2. kép 1 Gróf Péter rajza. 281
