Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Gróf Péter: Avar kori szórványlelet Visegrád-Lepencéről
GRÓF Péter 1. kép: Visegrádi avar kori lelőhelyei (M.: 1:40 000) Abb. 1: Die awarenzeitlichen Fundorte von Visegrád (M: 1:40 000) települt. A Dömös felőli jobb parti teraszok Gi- zellatelep, Lepence-patak környéke, Apátkúti-pa- tak emelkedői 18-25, 60-80 in magasak (PÉCSI 1959, 108-119; HÉJJ 1988). A Lepence-patak jobb parti része a dunai vízlépcső építésekor a leginkább veszélyeztetett területek közé tartozott. Az 1986—1988 közötti leletmentések során késő neolit, kora rézkori, késő bronzkori településmaradványok, kora császárkori hamvasztásos temető 120 sírja, 2-3. századi település nyomai, 5><5 m alapterületű, e korból való őrtorony, valamint Árpád-kori külső kemencék és egy félig földbe vájt ház kerültek elő. A terület a lehetőség szerinti leletmentés után víz alá került, illetve feltöltötték (GRÓF 1989).3 1987-ben, a legnagyobb méretű régészeti kutatások idején, a kora császárkori, hamvasztásos temető 15. sírjától ÉK-i irányba, cca. 20 cm-re egy 128x108 cm-es ovális gödör foltja bontakozott ki (2. kép 1). 1. gödör. Oldalai íveltek, 90-150 cm mélyen 40-50 cm-es köveket találtunk. Rendszertelenül, váltakozva jöttek elő Árpád-kori és római leletek: római mécses, tál, faltenbecher töredéke, vízszintes és hullámvonalköteg díszes Árpád-kori edények oldaltöredékei, valamint számottevő állatcsont (kisemlős, szárnyas). A méhkas alakú gödörben 80 cm-től követhető rétegsor alján, 125 cm mélyen egy avar kori leletegyüttes: téglalap alakú vascsat mellett négyszögletes fülű, kettős állatfejes bronz akasztóveret (2. kép 2), feltehetően tűtartóból átalakított, 3 helyen átfúrt csont tarsolyzár (2. kép 4) és egy kétkaréjos, félgömbforma, áttört öntött, ezüst lószerszámveret (2. kép 3) került elő közvetlenül egymás mellett, egymáson. Tekintettel az avar kori leletek szórvány jellegére csak a tárgyak funkciójának a hasonló párhuzamok alapján történő meghatározására, használati idejük hozzávetőleges közlésére vállalkozhatunk. A kettős állatfejes akasztóveretek funkciójáról, elterjedéséről, időrendjéről legutóbb Kiss Gábor írt összefoglaló tanulmányt, idézve a lepencei példányt is (KISS 1998). A kétkaréjos lószerszámveretek eddig főként az avar szállásterület Ny-i, ENy-i temetőiből ismeretesek, s a sírban a kantáron vagy a farhámon helyezkednek el (KISS 1993, 200-202, 1. kép, 5-6. kép; TRUGLY 1987; GARAM 1995, Taf. 187, Grab 1062, 1, 3, Taf. 250. 4-5). A két tárgy használati idejét a késő avarkor első felére, a 8. század első évtizedeire tehetjük. A minden bizonnyal tűtartóból 3 lyuk kifúrásával átalakított tárgy funkcióját László Gyula 1942- es dolgozata óta (LÁSZLÓ 1942) — a lemezes és hengeres, illetve hasábátmetszetű darabokat egyaránt, jobb híján — csont tarsolyzáróként szokás meghatározni. Datálása nem tér el a többi tárgynál megállapított használati időtartamtól. A gödörben talált Árpád-kori leletek arra utalnak, hogy a tároló vagy szemétgödör az eddigi régészeti megfigyelések alapján a patak két partjára, a völgybe, illetve a vízfolyás jobb parti teraszára, 2-300 m-es körben kiterjedő, 11-12. századi lepencei településhez tartozhatott — a római hamvasztásos temető földjébe történt beásásakor értelemszerűen kerültek bele római cseréptöredékek —, s a benne levő avar kori tárgyakat a környéken találhatták. Az általunk feltételezett lepencei, kisebb méretű, 8. századi temető vagy teleprész a többi visegrádi avar lelőhelyhez hasonló földrajzi környezetben, a patakvölgyben, a folyóparti tera3 RégFit Ser. I. No. 39 (1986) 118-119: RégFü: Ser. 1. No. 41 (1988) 41. 282
