Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Bende Lívia: Fülkesírok a pitvarosi avar kori temetőben. Adatok a fülkés és lószerszámos temetkezések kronológiájához
BENDE Lívia Lényegében hasonló szabályszerűség figyelhető meg a pitvarosi temetőben is, azzal a különbséggel, hogy itt a fulkesírok mintegy keretezik a temető egészét, és északon — nyugatról kelet felé haladva: 199., 124., 125., 72. sír — a temető betelepítésének legkorábbi, délen — 205., 147., 51. sír — pedig a legkésőbbi fázisát jelölik ki, illetve jellemzik markánsan. Formai jegyek, a temetkezési szokások kapcsolódó elemei Lőrinczy Gábor a sírtípus formai jellemzőit már részletesen leírta — elsősorban a kora avar kori jellegzetességekre koncentrálva (LŐRINCZY 1992, 104; LŐRINCZY 1994, 317; LŐRINCZY 1995, 400-401). A pitvarosi temető északi szélén előkerült idősebb fülkesírok aknái általában trapézszerüen nyitódó formájúak, és észrevehetően rövidebbek, mint azok a kora avar koriak, melyeket Lőrinczy Gábor Szegvárról publikált (LŐRINCZY 1992, Abb. 8; LŐRINCZY 1995, 1. kép 5, 2. kép 1, 3. kép 1; LŐRINCZY 2000, 1. kép). Az orosházi temetők fülkesírjainak aknáiról kevés értékelhető adattal rendelkezünk, a Bónum- téglagyár területén előkerült fülkesírok esetében az ásató az előzetes közleményben érintette a kérdést, és igen kis méretű aknát említ (60-80x60 cm) (IUHÁSZ 1969, 148), a Béke Tsz-homokbánya lelőhelyről közölt két sírrajz (49., 64. sír) (IUHÁSZ 1995, Abb. 19) alapján hasonlóan rövid aknákkal számolhatunk. Szarvas-68. lelőhely esetében az aknák szinte kivétel nélkül lépcsős kialakításúak és vélhetően rövidek. Hasonló jellegzetességekre következtethetünk a rákóczifalvai sírok sematikus rajzai alapján is (SELMECZ1-MADARAS 1980, IX. t. 2, 4). Bár a szeged-makkoserdei temető esetében a sírok aknarészét nem mindig figyelték meg, és így adataikat sem minden esetben rögzítették, Móra Ferenc szemléletes leírásából szintén kisméretű aknákra (előtérgödör!)19 következtethetünk (MÓRA 1932, 8), aminek Salamon Ágnes feldolgozása sem mond ellent (SALAMON 1995, Tab. 1/a). Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor lovat temettek az aknába, ilyenkor annak hosszúsága értelemszerűen összhangban van a ló méreteivel. Egyik fent említett esetben sem jellemző az áldozati állatok megléte,20 21 főleg nem olyan tömegben, ahogyan az a szegvár-oromdűlői temetőben dokumentálható volt (LŐRINCZY 2000. 52, 55). Sokan sokfélét írtak már a fiilkesírokról, általában logikai alapon hangsúlyozva a sírforma konti- nuus használatát a kora és a késő avar kor között (MADARAS 1996, 142-143; KÜRTI 1996, 126). Megfogalmazódott ezzel ellentétes vélemény is (LŐRINCZY 1992, 104; MADARAS 1999, 321). Azt is megfigyelték, hogy az ún. késői jellegű fiilkesírok többsége a közép avar időszakból való, és az ez idő tájt induló temetők korai horizontját képviseli (MADARAS 1996, 143). Ez a helyzet pl. a szarvasi és rákóczifalvai temetők esetében. Túllépve azonban a puszta logikán, egyértelmű kapcsolat fedezhető fel a temetkezési szokások bizonyos elemeiben a kora avar kori, illetve a későbbi időszak temetőinek idősebb sírjai között: ilyen a juhkeresztcsont és -farokcsigolyák ételmellékletként adása, valamint az edénymelléklet az elhunyt koponyája mellett (az előbbire Székkutasról is van adat: B. NAGY 1993, 152).21 Megtaláljuk a fülke szájába vagy a koponya mellé elhelyezett edénymellékletet — alkalmanként a fülke végébe gurulva — a fent ismertetett pitvarosi 125. sírban és a berekháti 153. és 160. sírokban, illetve számos esetben Szarvas-68. lelőhelyen is (46., 48., 53., 54., 56., 174., 197., 215., 222., 225., 226., 290., 342., 366. sír), és sorolhatnám még tovább (ld. katalógus). A sírok kialakítása tehát lényegében megegyezik a kora avar koriakkal, az hogy az aknák rövidebbek lesznek, szorosan összefügg a nagyszámú állatmelléklet eltűnésével (vő. LŐRINCZY 1994, 317). Tehát az akna praktikus okból lesz kisebb! Ilyen értelemben tehát nincs lényegi különbség a korai avar kori és a késői fülkesírok formai kialakításában, az aprólékos típusokba osztáson túl pedig a temetkezési gyakorlat „elcsökevényesedését” ne19 Móra Ferenc a fülkét nevezi aknának, s ezt az elnevezést követi Salamon Agnes is. 20 Szarvas-68. lelőhely esetében Juhász Irén 21 sír leírásakor említ állatcsontot (ez némileg ellentmond az elemző részben szerepeltetett adatoknak), melyek harmada értékelhető áldozati állat maradványaként (JUHÁSZ 1995a, 420-424, 426). 21 Az előzetes jelentésből nem derül ki, hogy a juhcsigolya és -keresztcsont előfordulásaként említett 24 eset hogy oszlik meg a fülkesírokban és az egyéb szokás szerint eltemetettek között, de valószínűnek tartom, hogy a fülke- és aknasírok esetében egyaránt számolhatunk előfordulásukkal, ahogy azt a pitvarosi temetőben is megfigyeltük, és ahogyan az a szegvár-oromdűlői kora avar kori temetőben is jellemző (vö. LŐRINCZY 1992a, 165). Hasonló ételmellékletről az egyik szentes-berekháti fülkesírból (149.) is van adat (MADARAS 1999, 317, 10. kép 1), illetve a nagykamarási 17., női sírban a koponya mögöttfigyeltek megjuhkeresztcsontot (BANNER 1927,152). Mivel a közzé tett sírok többségénél az állatcsontanyag szakszerű meghatározására nem kerülhetett sor, ezért itt kevesebb példát említhetünk, biztatóak azonban a friss feltárások adatai. 250
