Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)
6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán 10., 14-15., 18-19., 23., 28. sír), mely a huszonkilenc sír számához viszonyítva tekintélyes arányt képvisel.11 A fenékpusztai váz nélküli sírgödrök (8., 21., 24. sír) nem — más, a kora avaroktól rész- ben/egészben idegen 6-7. századi temetőkben is (LŐRINCZY 1992, 81; KISS 1996, 182; ROSNER 1999, 103) megfigyelt — szimbolikus temetkezések megfelelői, hanem a gyermekcsontok tökéletes felszívódása következtében üresen maradt sírok emlékei. Amennyiben a kétségtelenül késő római leletanyagú 11. sír valóban a 4-5. század fordulóján került volna megásásra, úgy annak temetkezési szokása alátámaszthatná a késő császárkori és a 6-7. századi sírok rítusa közt feltételezett különbségeket. Miként az említett fenéki sírban, úgy más késő római kori temetőkben is megfigyeltek már csupán néhány kőből álló részleges kőkeretezést (SÁGI 1970, 163, 165), azoknak nagyobb számban — akár több rétegben is — a koporsó és a sírgödör fala közé helyezése azonban már a Keszthely-kultúrás sírok sajátossága. Az elhunytak koporsóba helyezésének a Keszthely-kultűrában általános szokása úgyszintén nem kifejezetten jellemző a késő római korra (LÁNYI 1990, 249). Ám míg a 4-5. századi fenékpusztai vázak általában rendre remek megtartá- súak,12 a népvándorlás koriakat köztudottan az jellemzi, hogy leginkább alig bonthatóak/menthetőek, olykor csak a hosszúcsontok dokumentálhatóak. Éppen ezért all. sír késő római korra keltezése, rendkívül rossz megtartású csontozata alapján is felettébb kétséges.13 A LELETEK ÉRTÉKELÉSE A leletanyagot néhány másodlagos felhasználású késő római vashorgon és kisbronzon, valamint egyéb tarsolyleleten kívül a kora Keszthely-kultúrás sírokból jól ismert tárgytípusok jellemzik. A temetkezések 62%-a (18 sír) tartalmazott mellékletet,14 s miként a temetőrészlettől délre feltárt síroknál (MÜLLER 1999, 165), úgy az 1976-ban megmentettek esetében sincs nyoma sírrablásnak. A csontok némely esetben (1—2., 5., 20. sír) rendszertelen helyzetét inkább állati bolygatás magyarázhatja. Az ötéves ásatási kampány során feltárt, s az MTA Régészeti Intézetében restaurált tárgyak egy részének — talán, mert nem is kerültek vissza — pillanatnyilag nincs nyoma a Balatoni Múzeumban, ami az 1976. évi leletek esetében is hiányt képez. A korábbi feltárásokhoz hasonlóan az erődön belüli gazdag leletanyagú sírokkal szemben, az időközben elveszett(?) tárgyakkal együtt sem került elő azonban az erődfal előtti köznépi temető e részéből sem aranytárgy, ezüst is csupán egy fülbevaló s egy gyűrű. A tárgyak többségét bronz és vas viseleti tárgyak, ékszerek képezik. Fályoltűk Pár tucat 7. századi, változatos formájú préselt pártaveret mellett a korszak lányainak/asszonyainak fej díszeiről három horreumi arany pártacsövecskés sir is tájékoztat (BARKÓCZI 1968, Pl. LVIII. 6, Pl. LIX. 11, Pl. LXII. 9). Az előkelő nők viseletét reprezentáló, európai viszonylatban is ritka aranydíszek (GLA- SER-GUGL 1996, 23-24) olykor aranyszálak (FREEDEN 1988, 513-514) megfelelőjeként a köznépi sírokban fátyol vagy párta emlékeként rozettákra, esetleg tűkre 11 Eredetileg minden bizonnyal még nagyobb számát a csontokfelszívódása folytán nem ismerhetjük pontosan. A rituális kartartás vallási háttere Pannóniában a késő császárkorig vezethető vissza (B. VÁGÓ-BÓNA 1976, 157-158), mely jelentőségét a korábban közzétett Keszthely-kultúrás temetkezések kapcsán nem emelték ki (SZABÓ 1984, 85). 12 Az északi erődfalnál és a Horreum közelében feltárt római kori sírok csontanyagához: MÜLLER 1979,145-149; STRA UB1999, 197-198. 13 A fibula viseleti helyen való előkerülése sem lehet keltező értékű, avar kori sírban is megfigyelt ugyanis hasonló darab a mellkason (ERDÉLYI-NÉMETH1969, XXL i. 3). A csonkított hagymafejes fibulák 5. század elején is használatos csoportjába tartozó példányok (BARKÓCZI 1993,327-328) tűszerkezetének hiánya ellentmondfunkcionális használatuknak. A sír többi római tárgya pedig tarsoly tartalmát képezte! 14 A déli erődfalnál a jelentősebb feltárások 4-7. századi mellékletes sírjainak publikációból vagy dokumentációból ismert számaránya a következő: tipp Vilmos (1883, 1885): „ nincs belőtök valami nagyon sok’7300 sír (L1PP 1886,144): Csák Árpád (1901): 61%/138 sír (KBM RégAd 84.228.1): Radnóti Aladár (1948): 37%/27 sír (MNM RégAd: XXXII.386/1981): Sági Károly (1963-1967): 66%/99. sír (MÜLLER 1999, 165); Horváth László - Müller Róber (1970-1971): kb. 35%/kb. 40 sír (MÜLLER 1992, 260); Sági Károly (1973): 57%/21 sír (KBMRégAd: 84.250.1); Müller Róbert (1980): 39%/28 sír (KBM RégAd: 1447.94); Müller Róbert - Straub Péter (1999-2000): 67%/149 sír. 209
