Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Straub Péter: 6-7. századi temetőrészlet Keszthely-Fenékpusztán (Erdélyi István ásatása, 1976.)
STRAUB Péter számíthatunk. A 15. és 28. sírokban lelt, a gondos feltárás majd konzerválás eredményeképp megmaradt, egyik végükön hasított szárú vastűkhöz (6. kép 8-9; 8. kép 9-10) hasonlóakat a 6-7. századi kárpát-medencei emlékanyagban egyelőre nem találni. A pannoniai langobard hagyaték bronz stílustűi főként hajtűként funkcionáltak (BÓNA 1993, 127), miként a tiszántúli gepida darabok is általában magukban kerülnek elő (BÓNA 1979, 31-37; CSEH 1990, 51). A kora avar kori gepidák — döntően már fülkanalas — bronz- és vastűi ugyan többször fordulnak elő párban a koponya mellett, ám azok is inkább a haj összefogására szolgálhattak (KISS 1996, 189-190). A korai Meroving-kultúrkörben ellenben a fátylat, illetve kendőt rögzítő változatos formájú tűpárok jól ismert viseleti elemek (WAMERS 1986, 63). Előkelő női sírokban arany(ozott) vagy ezüst darabjaik sem ritkaságok (DONAT 1989, Abb. 7), s bizonyos típusaik a 7. század végéig is nyomon követhetőek (NEUFFER- MÜLLER 1983, 68). A hajtükhöz képest a fátyoltűk kora avar kori viselete még kevésbé tekinthető általánosan jellemzőnek a Kárpát-medencében, előbbiek kelet-dunántúli és erdélyi lelőhelyeivel szinkronban azok viselete is talán germán divatra utalhat a Keszthely-kultúra közösségének körében. Fülbevalók A temetőrészletből három fülbevalótípus érdemel említést. A 3. sírban a koponya jobb oldalán kifli alakú ezüstfülbevaló feküdt (3. kép 7). A hun kor interetnikus ékszerét a 6. században a gepidák is előszeretettel viselték, de megtaláljuk azt a kora avar kori germánok temetkezéseiben gyermek, illetve férfi- és női sírokban egyaránt, nem ritkán pár nélkül. A tradicionális tárgytípus 7. század eleji darabjai (KISS 1992, 68) ritkán díszítetlenek, a főként már bronzfűggők közepe ugyanis dudoros és/vagy rovátkolt kiképzésű (KISS 1996,194). Fenékpusztáról díszített és sima példányok a korábbi feltárásokból egyaránt ismertek (MÜLLER 1992, Taf. 1. 1; MÜLLER 1999, 5. kép 49/2, 6. kép 57/1). A langobard Itáliában való hiányuk (MÜLLER 1999, 166) annyiban ponto- sítandó, hogy langobard és romanizált közösségek 6/7. századi temetőiben a — gyakran inkább már hajkarikaként funkcionáló — díszítetlen darabok nem ismeretlenek (MARTIN 1988, 172-174). Kiskosaras fülbevalók négy sírból kerültek elő (6. kép 2-3, 6-7; 7. kép 3; 8. kép 3^1), a 22. sír esetében a két darab azonban nem alkot összeillő párt, ami viszonylag gyakori jelenség az erődfal előtti temetőben. A köznépi sírmező több száz temetkezéséből alig ismert néhány lemezes kosarú arany-, illetve ezüstfuggő. A régebbi feltárások sorához hasonlóan az 1976. évi darabokat is az alsó ívükön hurokba hajlított karikából és öntött, eredetileg üveg- vagy kőbetétes kosárkából egybeforrasztott bronz példányok képviselik. Virágkehely, méhkas alakú és csonka kúp csüngőjű darabok úgyszintén előfordulnak a temetőrészletben, teljes egészében öntött fülbevaló azonban nincs köztük. A fenékpusztai kosarasok a helyi bronzművesség korai szakaszának legjellegzetesebb tömegcikkei (FETTICH 1951, 59, 65), melyek a Dél-Dunántúlon szinte teljesen ismeretlenek (KISS 1968, 93). Pontos keltezésük és etnikai meghatározásuk jelenleg is bizonytalan, különösen miután a Keszthely-kultúra erődön belüli vezető rétegének impozáns példányai nem feltétlenül tekinthetők kizárólag 6. századi bizánci daraboknak (STRAUB 1999, 203). A 4. századtól népszerűvé váló — alapformájában egyébként közel ezer évre visszavezethető (RUDENKO 1962, Tabl. XX. 1-7, 10-11, 13-16; AKISEV 1984, 104-105) — ékszer egyes díszes típusainak viselete ugyanis függetlenül attól, hogy bizánci műhelyben készültek-e vagy csak utánzatok, a 7. század elején is kimutathatóak Itáliában (RIEMER 1992, 125), de más germán közösségek körében is (THEUNE 1999, Fíg. 2.3). A keszthelyiekhez hasonló részben/egészben öntött, közkedvelt bronzmásolatokat az 5-7. századi kontinuus romanizált lakossághoz szokás kötni szerte Európában. Ám miként Fenékpusztán, úgy a Keszthely-kultúra esetében is a római tovább élés — különösen a horreumi nemesfémgazdagság tükrében — felettébb kétséges (MÓCSY 1990, 279-281; MÜLLER 1996, 98).15 A rendkívül népszerű tárgytípus Fenékpusztán való feltűnésének értelmezéséhez az évtizedekig közöletlen feltárásokból újabban publikált nagyszámú kosaras fülbevaló leletegyütteseinek egészében történő vizsgálata, valamint jövőbeni radiokarbon mérések vihetnek majd közelebb. Az 5. sír fülbevalópárja a korai avar kis vagy apró lemezgömbcsöngős függők sajátos, öntött változata (4. kép 2-3). Flasonló bronz példányok Fenékpusztán kívül Környéről és Kölkedről is ismertek, valamennyi esetben a 7. század első negyedére keltezhetően (MÜLLER 1999,166). 15 A másik oldal álláspontjához legutóbb Id. TÓTH 1996, 155-156; SZŐKE 1998, 259! 210
