Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Dobrovits Mihály: "Avarnak nevezték magukat" - Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 191-196 „AVARNAK NEVEZTÉK MAGUKAT” — THEOPHYLAKTOSZ ÁLAVARJAINAK KÉRDÉSÉHEZ DOBROVITS Mihály 568 húsvétján egy új nomád nép települt a Kárpát-medencébe. írott forrásaink szerint avarnak nevezték magukat. Nem lehet kétségünk afelől, hogy ez a nép a türkök elől menekült (DOBROVITS s. a.). Az ő jelenlétük volt a türk-bizánci kapcsolatok kulcskérdése a 6. század utolsó harmadában. A türkök diplomáciai követelése hozta elő a „pszeu- doavarok” problémáját. Nevezetesen azt, hogy a tulajdonképpeni avarokról van-e szó, vagy pedig valamilyen más, nem avar, de külső érintkezéseiben az avar népnevet használó népről kell beszéljünk. Ebben a kérdésben kíván állást foglalni ez az írás. Állításunk szerint egy, a türkök által vallott, és a bizánci fél által átvett történeti posztulátummal állunk szemben. E posztulátum lényege — a kagáni hatalom egysége. A mai diplomácia nyelvére lefordítva, a kérdést: a bizánciak által foedusba fogadott avarok kiknek alattvalói jog szerint. A „pszeudoavar” kérdés, bár a bizánci görög forrásokban maradt fenn, voltaképpen a türkök érvelése volt. Azt szándékoztak bebizonyítani, hogy a bizánciak által befogadott nép voltaképpen csalárd megtévesztésből használta azt az avar nevet, amelyet használt, hiszen voltaképpen a türkök szökött alattvalói ők, a varchoniták. MENANDER PROTEKTOR TANÚSÁGA Menander protektor így vall az 568-ban Bizáncba érkezett türk követségről. A türk kagán által küldött szkíta levelet [tó ypáppa tó ZkoBiköv] hozó szogd Maniach és követtársai 568-ban még csak a heftaliták városlakó népének [ócaxiKoí ... tó tpűÁov] és az avarok egy részének [xcov 'Aßopcov rcÁr|0ú<;] a türkök hatalma elleni fellázadásáról [xfj<g xcov ToúpKoov «{ppvíacev é7n.Kpaxeía<;] beszéltek. Ez után tudjuk meg, hogy „»Vannak még, ó császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz [ot ye xá fipÉTepa], azok pedig, akik megszöktek tőlünk, úgy vélem körülbelül húszezren lehetnek.«” (CONSTANTINUS PORPHYROGENETUS II. 452; SZÁDECZKY- KARDOSS 1992, 35). Az az állítás, hogy a kárpát-medencei beköltözők valójában nem avarok lennének, hanem varchoniták, először Valentinosz követjárása (576) kapcsán került forrásaink szövegébe. Valentiniá- noszt és követtársait fenyegette azzal Turxanthosz türk fejedelem, hogy kivégezteti őket, mivel a császár szövetségébe fogadta a „türkök szökött rabszolgáit”, a varchonitákat, azaz az avarokat. E szöveghelyből megtudható, hogy a türk-bizánci kapcsolatokban 576-ban azt a népet értették varchoniták alatt, akiket nyolc évvel korábban az avarok neve alatt értettek: „S császártok is meglakol majd, ahogyan kell. Hiszen nekem azt beszéli, hogy ragaszkodik barátságunkhoz, ugyanakkor viszont szövetségi szerződésre lép a varchónitákkal — az avarokat értette ezen az elnevezésen —, akik szolgáink és meg merészeltek szökni uraiktól [ßactAexx; ... xoíg 8e 8f) OnapzcűvÍTar^ xoíc ripexepoic; (é8f|kon 8é xoűq 'Aßapouq) á7to8páaa<n xoűq beanóxaq evcmovSoq], ” (CONSTANTINUS PORPHYROGENETUS 205; SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 45). Akiket Maniach avaroknak nevezett, azokat hívta Turxanthosz varchonitának. Különösen nagy súllyal esik a latba az, hogy méltatlankodásában pontosan felsorolja, hogy melyek voltak az európai avarok szállásterületei, illetve milyen utakon közelíthetők meg (CONSTANTINUS PORPHYROGENETUS 206; SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 45). 191
