Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Dobrovits Mihály: "Avarnak nevezték magukat" - Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez
DOBROVITS Mihály THEOPHYLAKTOSZ S1MOKA TTA TANÚSÁGA Menander folytatója, Theophylaktosz Simokatta, akivel szövegszerű kapcsolataik is kimutathatók (OLAJOS 1988, 96-106). Theophylaktosz legfontosabb értékelése Haussig tollából származik (HAUSSIG 1953). Theophylaktosz Simokatta Maurikiosz császár (582-602) uralkodását írta meg 629 körül. Theophylaktosz szövege legkorábban Tardu 583— 584. évi követségére, illetve 595 és 603 közöttre datálható (OLAJOS 1988, 102-103; POHL 1988, 30. 81). Czeglédy véleménye szerint a levélben felsorolt tetteket legalább három kagán vitte végbe (CZEGLÉDY 1969, 103). Theophylaktos a maga szkíta ex- kurzusában már teljesen a türk kagán szavajárasának megfelelően ír (VII 7,7-8,6): A bizánci császárral „ az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek” [ő npoq xíj ecó Ú7iö xcov ToópKcov Xayócvoi; úpvoűpevoc] lép kapcsolatba (THEOPHYLAKTOSZ 257). O a hét nemzetség nagyura és a hét világtáj uralkodója [ó peyaq Seorcóxrv; ércxá yevecov Kai KÚpioq Kkipáxcov xijq oÍKODgévriq É7txá]. O adja hírül az abdelok, más néven a heftaliták legyőzését, s ő az, aki Stembischagant is szövetségesévé tette és így hajtotta szolgaságba az avarok népét [Kai xóv XxepJhaxáSav ouppayov icoujoápevoq xó xcov 'Aßapcov £0voq Kaxeőo'uA.cooaxo]. Az avarokról pedig azt kell tudni, nem azonosak az Európában és Pannónia tájékán lakó barbárokkal, akiknek az odaérkezése Maurikiosz császár koránál régebben történt. A Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést [i|r£'o8cűVÓp.cű<; yócp 'Aßapcov npoopyopíav oí rcepi xóv ’Taxpov rrepiEßdkovxo ßapßapoi], A legyőzött avarok egy része Taugast városának uraihoz menekül [f)xxri0£vxcúv yow xcov 'Aßapcov, ... oí pev npóq xou^ KaxéyovxaQ xíjv Tanydox xáq áTKxp'uyáq £Koif|aavxo]. Taugast fényes város [p Se Tauydax nö'kiq emcpaviy;], s azoktól akiket törköknek nevezünk ezerötszáz mérföldnyire fekszik [xcov xe Xeyopivcov ToópKCűv áraoKiaxai yikíon; npoq xoíq nevxaKoaíou; oppeíoti;]. Ez a hely határos az indiaiakkal [aüxr] őpopoq Ka0éaxriK£ xoic 'IvSoíq]. A Taugast tájékán tanyázó barbárok alkotják a leg- harciasabb és számszerűen a legnagyobb népet [oí Se rtepi xíjv Tauyáax aúkr^ópevoi ßapßapoi £0vo<;ákKipcóxaxov Kai 7roA,x>av0pconóxaxov]. Ez éppen nagysága miatt nem állítható egy sorba a világ többi népével. A többi avar a mukri néphez menekül [exepoi xcov 'Aßapcov ... napayíyvovxai npbq xoóq keyopévoij/q MoDKpí], Az európai avarok pedig voltaképpen az ogórok a fekete Til partján, akiknek a vezéreik Var és Chunni voltak. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli (tehát ogur) népek, akiket a var és a chunni nevekkel illetnek. Justinianus császár idején e nép egy töredéke nyugatra vándorol és az általa meghódított barszélt, onogur, szabir és még több nép az avarokkal azonosítja őket, s így ragad rájuk az avar név. Ok tehát a pszeudoavarok, akiknek megmarad a var és chunni nemzetségneve is (CZEGLÉDY 1969, 101-103; SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 14-15, 20). A kérdéses szöveghelyet már számosán próbálták értelmezni. Szeretnénk leszögezni, hogy e három szöveghely egységet alkot. Nem csak szellemiekben, hanem szövegtanilag is, hiszen Theophylaktosz kimutathatóan Menandert használta forrásául. E szöveghelyek elsősorban a türk-bi- zánci diplomácia viszony emlékei. S ezen belül a bizánci auktorok lényegében a türk álláspontban bekövetkezett változásokat rögzítik. A legkorábbi türk-bizánci tárgyalásokon a türkök még egyértelműen avaroknak hívták azt a körülbelül húszezres (valószínűleg fegyverforgatókról van szó) népet, amely előlük elmenekült. Nyolc évvel később, miután Konstantinápoly kényszerből szövetséget kötött velük, már ahhoz ragaszkodnak, hogy varchonitákról van szó. A döntő újdonságot Theophylaktosz szövege jelenti, aki — megintcsak a törkökre hivatkozva —, azt állítja, hogy az igazi avarok keleten maradtak, míg a nyugaton feltűnt varchoniták csak bitorolják az avar nevet. Ez azt jelenti, hogy az avarok voltaképpen kelet felé, Kína és Korea irányába menekültek. Az igazi avarok tehát Theophylaktosz szerint — s erre már Haussig is felhívta a figyelmet —, a zsuanzsuanok (HAUSSIG 1957). A VARNAK MONDOTTÁK MA G UKA T Pszeudoavarok azonban nincsenek. Vásáry István re megy vissza (VÁSÁRY 1993, 71). Még ha el is fo- véleménye szerint az egész talán egy tacitusi hely- gadjuk Theophylaktosz azon állítását, hogy az avar 192
