Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról
Hadak útján. Szert: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged2000, 181-190 5. SZÁZADI LELETEK ÁPÁRHANTRÓL ODOR János Gábor A LELŐHELY LEÍRÁSA, KUTATÁSTÖRTÉNET Aparhant község Tolna megye déli részén, a Völgység kistáj közepén, Szekszárdtól 20 km-re nyugatra található (1. kép 1). A település déli határrészében, az ún. Csorgó-dűlő területén, egy — a múlt század vége óta ismert — késő római kori épület körzetében több 5. századi tárgyat is találtunk terepbejárás során, az elmúlt években.1 A tárgyakat római leletekkel vegyesen találtuk. A nép- vándorlás kori leletek összetartozására utal, hogy egy jól körülhatárolható, kb. 80x50 méteres felületről származnak, amely a római épület maradványaitól északkeletre fekszik (1. kép 5). A fenti lelőhely Wosinsky Mór kutatása által vált ismertté. Wosinsky az 1880-as években az általa „ita- tókútnak” nevezett terület több pontján is végzett ásatásokat. Megemlíti, hogy az egykori legelőrészen két párhuzamos alapfalat talált. Az egyik falat 40 méter, a másikat 15 méter hosszan tudta követni. Az ásatás során fibula, edénytöredékek, bronz szőlőlevél és egy — az életnagyságnál kétszer nagyobb — aranyozott bronzszobor töredéke került elő. Ezen a területen fekszik egy római kori urnatemető is, amelyet a központi épülettől délnyugatra sikerült lokalizálnunk (1. kép 4) (WOSINSKY 1896, 774-776). A lelőhely egy mintegy 800x600 méteres, nagyjából téglalap alakú területen helyezkedik el (1. kép 3). Délnyugati szélén három forrás van, ezeknek az egyesült vize északkeleti irányba folyik, a Malomárok-patak felé. A forrásoktól keletre található egy, feltehetően északnyugat-délkelet tengelyű, négyzet alaprajzú épület, amelynek alap- falrészeit Wosinsky is megtalálta. Az épület vagy épületegyüttes (villák?) alapfalait terepbejárásaink alkalmával kb. 160x160 méteres területen találtuk meg (1. kép 2). Az általunk talált, jórészt késő római kori tárgyak között — egyebek mellett — bronzmérleg karja, ómega csat, lándzsa, övveretek, szíj végek és terra sigillata-töredékek szerepelnek (2. kép 1—5, 7—10). A felszínről gyűjtött, szórvány ezüst- és bronzpénzek időben a késő köztársaság kortól a 4. század végéig — Marcus Antonius ún. légiós denárától Gratianus kisbronzáig — terjednek. Az érmék és a tárgyak arra utalnak, hogy a római települést szinte az egész római időszak alatt lakták. A lelőhelyen találtunk kettő darab 6—7. századi bizánci bronzpénzt is: az egyik II. Justinus és Sophia 572-573-ban vert follisa (2. kép 6), a másik pedig Focas félfollisa.2 A lelőhelytől közvetlenül északkeletre avar sírokat is kiszántottak korábban — lehetséges, hogy ehhez a leletcsoporthoz tartoznak a bizánci pénzek. A KOM NÉPVÁNDORLÁS KORI TÁRGYAK LEÍRÁSA Madárfejjel díszített bronz szíj elosztó (3. kép 1). A tárgy két tagból áll. Az egyik rész egy madárfej alakú dísz, amely egybe van öntve egy bronzszalaggal. A bronzszalagot visszahajlították és ebbe fűztek bele egy, nem teljesen szabályos, háromkaréjos bronzkorongot. A korong középső része kissé kiemelkedik a tárgy síkjából. A madárfej szeme egy bronzszegecs is egyben, amely a bronzszalagot és a madárfejes díszt összeköti. Valószínűleg ezzel a szegeccsel erősítették fel valamilyen bőrhöz a szíj elosztót. H.: 5,9 cm, sz.: 2,9 cm, v.: 0,8 cm. Madárfejjel díszített bronzcsat (3. kép 2). A szíjszorí- tós csattest előlapja sima, négyzet alakú. Szélét bemélyített vonal keretezi. A négyzet felett helyezkedik el egy jobbra néző madár feje. A nyak része három bordával ta1 A terepbejárást Csiszár Antal régésztechnikussal végeztük. A leletek részben az aparhanti Csiszér-gyűjteményben, részben a szekszárdi múzeumban találhatóak meg. 2 Berta József meghatározásáért köszönettel tartozom. 181
