Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról
ODOR János Gábor golt. A szem szegecs is egyben, amellyel átütötték az enyhén deformálódott hátlapot is, és mindkét végét ellapították. A csattesthez egy D alakú karika és egy csatpecek csatlakozik. A csatpecek tövénél négyzet alakú, kiemelkedő mezőn bekarcolt x díszítés látható. H.: 3,7 cm, sz.: 1,9 cm, v.: 0,4 cm. Tömör ezüst szíjvég (3. kép 3). Pajzs alakú szíj vég, előlapja sima. A szíjvég felső szélén bemélyítés található. Ide került a bőrszíj vége, ezt kettő darab, mindkét végén ellapított ezüstszegeccsel átütve rögzítették. A szíjvég előlapjának felső részét felül és alul két-két bekarcolt vonallal keretezték. Szintén az előlapon, a bemélyítés határáig a pajzs alakú rész szélét ferdén lecsiszolták. H.: 4,6 cm, sz.: 1,6 cm, v.: 0,2 cm. Bronz karperec töredéke (3. kép 4). A tárgy egy kiszélesedő végű, nyitott, bronz huzalkarperec töredéke. A végén egymás melletti párhuzamos, nem teljesen körbefutó bekarcolt árkok figyelhetőek meg. H.: 2,6 cm, a huzal legnagyobb átm.: 0,7 cm. Poliédergombos végű bronztű (?) töredéke (3. kép 5). A gyenge megtartású, lekopott poliédergombos fejhez vékony, eldeformálódott huzal tartozik, amelynek a vége letörött. H.: 2,7 cm, sz.: 0,55 cm, a huzal v.: 0,2 cm. Ezüstcsat (3. kép 6). Jó minőségű ezüstből készített, D alakú csatkarika, amelyhez pecek tartozik. A csatpecek külső felülete egy hosszanti kiemelkedő bordával tagolt, két végén dudorokkal díszített. H.: 1,7 cm, sz.: 1,3 cm. Szíj szorítás bronzcsat (3. kép 7). Szabálytalan alakú, kettőbe hajlított bronzlemezből álló csat. Szíjszorító részét középen egy — mindkét végén elkalapált — bronzszeggel ütötték át. Ehhez egy ovális alakú karika és pecek tartozik. H.: 2,4 cm, sz.: 1,5 cm. Négyzet alakú, aranyozott bronzcsüngő (3. kép 8). Enyhén meghajlott négyzet alakú bronzlemez, felső részének közepén egy felfüggesztő fül található. A fül a lemezre merőlegesen helyezkedik el, csepp alakú, középen átlyukasztott. Az egyik oldalán sérült lemez szélét bekarcolt vonal keretezi. Ezt a vonalat apró, beütögetett háromszögek sora veszi körbe két oldalról. A lemez előlapja aranyozott, több helyen karcolt. H.: 3,2 cm, sz.: 2,6 cm, a lemez V.: 0,1 cm. A LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE A bemutatott tárgyak közül többet is, pl. a szíjszo- rítós és a D alakú csatokat, huzamosabb ideig használták az 5. század folyamán — utóbbiak első példányai már a 3. században megjelennek. A négyzet alakú csüngő keltezése bizonytalan, fenntartásokkal szerepeltetem az 5. századi leletek között. Párhuzamát nem ismerem, de véleményem szerint nem római kori, esetleg avar kori lehetett. A leletanyagból néhány tárgyat (madárfejes csat és elosztó, pajzs alakú szíjvég) azonban egy szőkébb időszakra, az 5. század első felére - középső harmadára, vagyis a hun korszakra lehet datálni. A poliédergomb mint dísz a késő római tárgyakon jelenik meg. Poliédergombos végű csont hajtők a 4. században gyakoriak (BÍRÓ 1994, 34, 171. Pl. XXXIII. 363-367). A poliédergombos végű tűk viseletével, datálásával legutóbb Szőke Béla Miklós foglalkozott. Szőke megállapította, hogy bár ruhatűként való használatukat a rómaiaktól vették át a barbárok, az 5. században a keleti germánoknál váltak jellegzetessé (SZŐKE 1996a, 42M3). A tűkön kívül több tárgytípuson is megjelenik díszként a poliédergomb: oldalpálcás zabla oldalpálcájának végein Lengyeltótiból (BAKAY 1978, 156) és pipereeszközökön Bács- ordasról/Karavukovo (Yu) (KISS 1983, 113 Abb. 9. 5, 9-10). Leggyakrabban és leghosszabb ideig fülbevalók díszeként fordul elő az 5. század folyamán. Az aparhanti darab a fejhez csatlakozó huzalból következtetve feltehetően tű lehetett. Közeli párhuzamai Kilimán-Felső major temetőjének 10. sírjából (SZŐKE 1996, 44, Abb. 4. 1; SZŐKE 1996a, Taf. 7. 2) és Baráthely- ről/Bratei (Ro) (HARHOIU 1994,162) származnak. Kiszélesedő végű karperecek a Dél-Dunántúlon elsősorban osztrogótokhoz köthető leletanyagban tűnnek fel. Ezüstből készült darabok Zsibót-Do- molospusztáról (DOMBAY 1956, 115, XVII. t. 1-2) és Miszláról (SZENDREY 1928, VII. t. 7-8) kerültek elő, de az 5. század első feléből származó regölyi sírban aranyból készült karperec is előfordul (MÉSZÁROS 1970, 75). Az ilyen típusú karperecek használata az 5. század első negyede és a 6. század első negyede közé tehető. Leggyakrabban az 5. század második felében fordulnak elő (KISS 1995, 311). A nyitott karperecek kiszélesedő végein az aparhanti töredékhez hasonlóan gyakori a rovátkolás. A pajzs alakú ezüst szíjvég legközelebbi párhuzamai a még közöletlen Mözs-Icsei-dűlőben feltárt, az 5. század első és középső harmadára datálható temető 69. és 82. sírjaiból kerültek elő (5. kép 7—8).3 Hasonló szerkezetű ezüst szíjvégek többek 3 A temető 1-28. sírját Salamon Ágnes tévesen Mözs-Palánk lelőhelynéven publikálta. Palánk-puszta Szekszárd része, a temető Mözs határának ún. Icsei-dűlő nevű részén volt. Mözs községet közigazgatásilag 1990-ben Tolna városához csatolták, ezért a lelőhely pontos neve Tolna-Mözs, Icsei-dűlő. A szakirodalomban azonban annyira ismertté vált a mözsi temető 182
