Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Tomka Péter: Előszó
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 17-18 ELŐSZÓ A népvándorlás kor fiatal kutatóinak tizedik, jubileumi találkozóját ismét Csongrád megye rendezte, Domaszéken. Az első kör ezzel bezárult — ami nem azt jelenti, hogy körben topogtunk volna. Nosztalgiára azért volt idő és alkalom. A szegedi rendezők meghívták az első (szentesi) találkozó résztvevőit, akik zömmel el is jöttek (vagy legalább kéziratot küldtek). Meglátogattuk a szentesi „tetthelyet” is — akkori házigazdánk mint megyei múzeumigazgatónő köszöntötte a Csapatot. Köszönet illeti mindazokat (sokan voltak!), akik kellemessé tették az összejövetelt. Az idő múlásáról magam is finom figyelmeztetést kaptam: Szentesen állítólag azt ígértem, hogy nem a szokványos egymondatos értékelő stílusban fogom levezetni az előadásokat. Jogos a bírálat, az „igen érdekestől” a „gondolatébresztőig” tartó közhelyek semmit sem érnek. Helyettük kíséreltem meg eddig is a mini-összefoglalásokat az előszóban közreadni. Mikor hogy sikerült, hiszen új formát kitalálni már lehetetlen. Maradjunk tehát a tradíciónál. A kötet 27 cikket tartalmaz, miniatűröket is, nagy ívű feldolgozásokat is. Nem minden hangzott el a helyszínen, volt, aki mást adott elő és mást adott le, és ismét hiányzik egy-két előadás tanulmánnyá átdolgozott változata (ahogy ismerem a szerzőket, nem menekülünk: előbb-utóbb megírják). Hallottunk új hangokat (most módjával csak, hiszen az örökifjak domináltak), néha a tíz évvel ezelőtti téma visszhangzott, máskor a régiek új dologba fogva, alkalomszerűen kalandoztak az időben. Találhatunk a kötetben érdekes, fontos anyagközléseket. Kisebb mennyiség esetén teljeset (Odor János 5. századi sírleleteket ismertet Aparhantról, Straub Péter a korai Keszt- hely-kultúra temetkezéseiről számol be Fenékpusztáról, Gróf Péter a visegrád-lepencei avar leleteket adja közre). A nagyobb ásatásokról vagy összefoglaló jelentéseket olvashatunk (Szalontai Csaba és Tóth Katalin a legnagyobb szarmata telepásatásról, Kiskundorozsmáról; Rózsa Zoltán késő szarmata telep részletéről Orosháza határából; Váradi Adél szarmata és késő avar telepről a hevesi Nagyútról), vagy kiragadott, fontos részleteket ismerhetünk meg (Gróh Dániel a gizellamajori római erőd rétegviszonyait, Gallina Zsolt a kecskemét-belsőnyíri szarmata falu tüzelőberendezéseit, Bende Lívia a pitvarosi avar temető fülkesírjait és általában a lószerszámos temetkezéseket tárgyalta). Az elmúlt 10 év hozadé- kával bővítette az avar ember- és állatábrázolások motívumkatalógusát Fancsalszky Gábor, a jugoszláviai népvándorláskor-kutatás ismertetésére tért vissza Takács Miklós, folytatta a finnugorok képviseletét Kiima László. Meglepően és örvendetesen nagy a száma azoknak a tanulmányoknak, amelyek más diszciplínák felhasználásával vagy éppen képviseletében közelítenek régészeti kérdésekhez. Levéltári kutatások lelőhely (Liska András: Kunágota), hiteles leletösszetétel (Somogyi Péter. Firtos) pontosításához segítenek. Az anyagvizsgálatok régóta integráns részét képezik a fiatal népvándorlás-kutatók összejöveteleinek. Most is így volt: olvashatjuk az avar gyöngyök vizsgálatának újabb állomását {Fórizs István — Pásztor Andrien és társaik), az aminosavak alapján történő kormeghatározás lehetőségeit (Csapó János és „csapata”), szarmata sírok fémleleteinek analízisét {Farkas Csilla - Márk László). Két dolgozatot az írott források elemzése fűz össze (az „ál”-avarokról, diplomáciatörténettel fűszerezve, Dobrovits Mihály, a kazár főváros, Etil helyéről Polgár Szabolcs), három továbbit a jobb híján néprajzinak nevezhető alapanyag (gyakorlati fazekasság: Fölös Andrea, nyeregtípusok: Málya Pál - Szőllősy Gábor, a Nart-énekek csodaszarvasa: Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria). Önálló diszciplína a hadtörténet (Né- gyesi Lajos) és — örömmel jelenthetem, még mindig köreinken belül, csoportba hoztam össze azokat, akik kifejezetten metodikai céllal írtak (kísérletek és adatbázis kiértékelésének lehetőségeiről Gabii Cecília-, a 11-12. századi templomok kutatásának módszeréről Kiss Gábor, a fejlődési rendellenességekről, antropológus szemmel Hegyi Andrea). Az előszó figyelemfelkeltő funkcióját azzal tudja még fokozni, hogy felvillantja, mi újjal gyarapodott tudásunk a népvándorlás kor egyes korszakairól. Szembeszökő a szarmata kor kutatásának súlya ezen a konferencián. Nem egészen új dolog: a „korai nép- vándorlás kort” kezdettől fogva képviselte valaki. Észlelhető a római provincia kutatóinak jelenléte is, ezt is megszokhattuk már (szemlélet kérdése, hogy a 17
