Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Tomka Péter: Előszó
Előszó Barbaricumban volt-e római kor, vagy a provinciában szarmata ...)• Egy-egy alibi mondatot kapunk azért — még a savariai mécsesek is előfordulnak a Dunától keletre, a gizellamajori erőd szintviszonyainak tisztázása meg ismét felhívja a figyelmünket: a „foederati” már nem rendeltetésszerűen használja az épületet. Tovább tör előre a szarmata telepkutatás. Mintaszerű a dorozsmai telep ásatásának összefoglalása: könnyű nekik, ha már kiásták... Van ott minden, aminek lennie kell: házak sora, cölöplyukak, kemencék, füstölők, gödrök, árkok, csemegeként még a temető részlete is (csak kút nincs). A masz- szából kiragadva egyszer a tüzelők, másszor a kerámialeletek között raktak jó szemmel rendet mások. Hiányoltuk a kutakat Dorozsmán — csőstül kapjuk azokat a germán-szarmata határzónából. A telep- dömping végén pihentető — (?) annak, aki érti! — a füzesabonyi temető néhány tükre, fibulája, karperecé és vastárgya származásának vizsgálata. Ilyenek hát a szarmata „nomádok” falvai... Nyitott kérdés, hogy népvándorlás kor-e a 2-4. század? Sok oka van annak, hogy a miénk maradt ez a korszak, az antik etnográfia szemléletéről a jelenségek hasonlóságán és a kutatók kényszerűségén át az oktatás sajátosságáig, meg addig a nem elhanyagolható té- nyig, hogy a szarmata kor valóban „belenő” a nép- vándorlás korába. Tessék azért jobban odafigyelni a szomszédos provinciákra! Mintha szűnőben lenne az 5-6. század kutatásának mélyrepülése körünkben — igaz, az igazolásához némi bűvészkedésre is szükség van. Teljes egészében csak az aparhanti leletek tartoznak ebbe a kategóriába (a madárfejes csatok és szíjelosztó párhuzamaival együtt). Az orosházi telep azonban olyan késői szarmata, hogy már hun kori is lehet. Némileg önkényesen, de a szerző szavait követve a firtosi kincset a gepidáknak ítéltem. Sőt még a Keszthely-kultúra kezdetét is félig ide tartozónak érzem (ez esetben a szerző véleménye ellenére), hiszen maga a problematika ezer szállal kötődik a széles értelemben vett „késő antik”-hoz. Az avar kort ismét az igen sokrétű megközelítés jellemzi. Mint tudjuk, sajátos ethnokulturális csoport a Keszthely-kultúra népessége. Sajátos a fülkesírok szokása is — most az avar kor második felének adatait tekinthetjük át (a lószerszámos sírokat illetően lesz még egy-két szavam a szerzőhöz). A lepencei szórványok jelentőségét a tájegység sajátosságai emelik, és ismét gyarapodtak ismereteink a bográcsos-sütőharangos késő avar telepekről. Meggyőződhetünk arról, hogy hogyan lesz a türk diplomácia érveléséből bizánci alkalmazáson át történeti toposz, kiderül, hogy pontosan hol került elő a kunágotai sír, és az is, hogy az új adatok illeszkednek az avar motívumkatalógus rendszerébe. A kettős állatfejes övforgók motívumának távoli párhuzamai segítségével még az ábrázolás szemantikájához is közelebb juthatunk. Egyre több délkelet felé mutató részlet derül ki az avar gyöngyökről. Az avarság embertani képe most a gyenesdiási temető vázcsont- méreteivel gazdagodott. Általános tanulság: ahogy nem nélkülözhetjük a klasszikus régészeti módszereket, nem nélkülözhetjük a miénkkel érintkező tudományágak eredményeit sem. E sorok írója már többször leírta: nem a vegyes érvelés a gond, hanem a téves érvelés. Még fokozottabban áll ez a honfoglalás korához kapcsolódó kutatásokra. Belátható, hogy a kazár ka- gáni székhelyek lokalizálása nem lényegtelen a magyarság előtörténete szempontjából sem. Félreértések elkerülését segíti a könnyű- és nehézlovasság hadtörténeti terminológiájának tisztázása. Messze vezethet még a rekonstrukciókban sokáig egyeduralkodó tiszafüredi nyereg trónfosztása. A szerkesztők ide sorolták az őszét Nart-ciklus csodaszarvast említő részletének rövid előtanulmánnyal indított fordítását (magam inkább az iráni kapcsolatok hun kori kutatásához kapcsolnám). A népvándorlás kor legeslegvégét (azaz a korai magyar középkort) most csak egy munka választotta tárgyául. A 11-12. századi templomok lehetséges jellemzőinek csokra nem csak Vas megye kutatóinak nyújt segítséget. Három tanulmány nem fért bele a koronkénti kategorizálásba. Közülük déli szomszédaink kutatásának bemutatása, tágabb (politikai) környezetbe helyezése tipikusan az a munka, amit lehet, hogy soha nem fogunk idézni, ellenben használni fogjuk. Végül vallomással tartozom a Társaságnak és az Olvasóknak. Ha valaki veszi a fáradtságot és fellapozza a szentesi kötethez írt előszót, meglepő összecsengéseket fedezhet fel a mostanival. Bevallom, nem véletlenül. Nem csak én tehetek róla azonban: zömmel ugyanazokkal a dolgokkal küszködünk most is, mint akkor. Itt lett volna az alkalom a tíz év termésének áttekintésére •—• valamennyit készültem is, de végül nem vállalkoztam rá. Gyenge mentség, de mentség: nincs még a kezünkben a 7. és 9. kötet. Ha értesüléseim nem csalnak, az utóbbi hamarosan meglesz. All. találkozó (Székesfehérvár) után visszatérhetünk rá... Győr, 2000. augusztus 25. Tomka Péter 18
