Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Váradi Adél: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről
Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről A kutak feltűnően nagy száma itt is a lakott területből megismert rész telepszéli jellegének függvényében alakult. A meredek falú és tölcséres formájú kerek kutak között egy szögletes is feltűnik. A késő népvándorlás kori kutak a nyesett felszínen mért 170-270 cm átmérővel nagyobb mérettartományban mozognak, mint a római koriak. Aknához kapcsolódó belépőt vagy földlépcsőt itt is megfigyeltük. A kutak építésére, szerkezetére vonatkozó megfigyelések rögzítését részben a feltörő víz akadályozta, részben pedig az, hogy az éghajlati változásokat követő ingadozó vízállások következtében a bélésként alkalmazott szerves anyag (fa, nád, vessző) mára már megfigyelhetetlenül tönkrement. Ha a kedvező talajtani adottságok lehetővé teszik e múlékony anyagok megmaradását, vagy maradandóbb építőanyagból készül az akna falát védő szerkezet, ügy felbecsülhetetlen értékű információkat szerezhetünk a kút készítéséről, használatáról és karbantartásáról.17 A szerencsés körülmények során felbukkanó, egyre szaporodó adatok alapján valamilyen ránk már nem maradt, rögzíthetetlen, az ivóvíz védelmét, tisztaságát biztosító bélést a nagyúti kutakban mi is feltételezünk. A telep elnéptelenedése után természetes módon pusztulni kezdett kutak túlnyomó részénél az aknát mesterségesen töltötték fel. Némelyik kútban vékony égésnyomok a hulladék egykori meggyújtásáról tanúskodnak (7. kép 1). A 236. víznyerőben (7. kép 2) talált nagy mennyiségű patics és faszén azonban nem a kútgödörbe dobált szemét elégetése után keletkezett maradványként értelmezhető. A közvetlenül az agyagos, fekete öntéstalaj fölött húzódó fekete szénréteg faanyag eltüzeléséből származik, fölötte vastag, vörösre égett agyagréteg. Bár az sem kizárt, hogy ezeket mint máshol keletkezett égésterméket hajították ide, véleményünk szerint elképzelhető, hogy a kútban levő megrongálódott, elkorhadt, kiszáradt faszerkezetet tüzelték el a feltöltődött kút gödrében úgy, hogy — mintegy fojtásként — a kút oldalfalából földet bontottak rá. Az agyagnak a szándékos kiszedése magyarázat lehet a nagyúti „átlag kútoldal” egyenetlenségeitől lényegesen eltérő, kiöblösödő deformációkra is. Az ipari feldolgozás során az ércből a fémes vasat faszén elégetésével vonták ki (HECKENAST ET AL. 1968, 88). Az olvasztáshoz nagy mennyiségű faszénre volt szükség. A kút betöltésében lelt jelentős térfogatú faszenet így a területen folyó vas- művességgel hozzuk közvetlen összefüggésbe. A vasolvasztásnál felhasznált adalékanyag (faszén) elkészítése általában egy gödörben, földréteggel levegőtől elzárt állapotban, faanyag elégetésével történt (IIECKENAST ET AL. 1968, 179). Erősen valószínűsíthető, hogy itt összekötötték a lehetőséget a szükségessel, s a tönkrement kút kiszáradt fáját helyben, a kút gödrében — a lassú izzást agyagborítással biztosítva — készítették el faszénnek, felhasználni azonban már nem kísérel(het)ték meg. Az eddig összegyűjtött avar kori kutakhoz (VA- day 1999, 237-238) az Alföld viszonylatában Fü- zesabony-Gubakút (DOMBORÓCZKI 1997, 19) négy víznyerője tehető hozzá, a Dunántúlon az Ml autópályán előkerültek jelentősek: Lébény-Kaszás- domb 8 kút (TAKÁCS 1996a, 199) és Mosonmagyaróvár, mosonszolnoki pihenő.18 A felsorolt kutak többsége az avar kor kései, vitatott kronológiai horizontú telepein került elő. A kutak azonban a 10—11. századi telepfeltárásokon sem számítanak már kuriózumnak (TAKÁCS 1996a, 199). A nyomvonal északi szélén, egy 10x21 m-es területen nehezen értelmezhető, kisebb-nagyobb gödrökből álló régészeti jelenség körvonalazódott. A nagyméretű gödörrendszerben több korszak objektumai mosódtak össze. A komplexum zárórétege 8x4 m-es területen 20-40 cm vastag szürke hamu, mely rendkívül gazdag volt leletanyagban. Egy gödörrész betöltésében a hamus rész alatt egy kupacban nagyobb mennyiségű salakmaradványra bukkantunk. A közöttük lelt átégett agyagtapasztás töredékekből — a rajtuk levő odacementálódott salakmaradvány alapján — valamilyen épített létesítményre (ipari kemence, ház) következtethetünk. A régészeti jelenségnek Veresegyház-Szentjakab hasonló korú telepén akadtunk párhuzamára, ott az öntvény salakok alapján vasolvasztó közelségét feltételezik (MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983, 121). Mi is egy szétégett, elpusztult kohóra gyanakszunk, amit 17 A késő avar korban is joggal feltételezett faszerkezetet megtalálták a régióhoz tartozó Kompolt-Tagi-rét egyik kútjában (VADAY 1999a, 94), a hazai emlékanyagban, e korszakban páratlan, fával bélelt, kőkonstrukciós kutat mutattak be Lébény-Kaszás-dombról (TAKÁCS 1996, 380). Vesszöfonásos kútbélést Árpád-kori víznyerőben sikerült elsőként rögzíteni (SOMOGYVÁRI1997, 89-90). 18 Tomka P. : Avar kori kút Mosonmagyaróvár határában (Ml autópálya, mosonszolnoki pihenő). Elhangzott: Ősi kutak a Kárpát-medencében (szerkezet, leletek, kronológia) című konferencián, 1998. november 27. Budapest. 131
