Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Váradi Adél: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről
VÁRADI Adél a gödörbe dobva elplaníroztak. Úgy véljük, hogy az ipari tevékenység színtere északabbra, a dombtetőn volt, s az sem elképzelhetetlen, hogy éppen ennek az objektumegyüttesnek a nyomvonalon kívül folytatódó részében volt a műhelygödör. A salakanyag leírásában fontos kiemelni, hogy a laza szerkezetű, fényes, könnyű, silikátolvadék- nak vélhető darabok mellett vannak nehezebb, fémesen csillogó, tömörebb példányok, valamint egyértelműen vassalaknak meghatározható maradványok is. Azt, hogy a súlyra könnyebbek az anyag megolvadásának egy bizonyos időpontjában keletkeztek, s a többi, masszívabb, de szerkezetileg hasonló olvadék ugyanannak az anyagnak egy másik (ezért az előzőtől eltérő jellemzőkkel bíró salakot produkáló) elkészülési fázisában jött létre, vagy pedig egymástól gyökeresen különböző alapanyagú (színesfém, vas, agyag) salakokról van szó, a jövőben fizikai-kémiai vizsgálattal kívánjuk eldönteni. Nemcsak a nagy gödörrendszerben, hanem más telepobjektumok betöltésében is találtunk egyértelműen vassalaknak titulálható darabokat, köztük kohó fenekén összegyűlt salakból keletkező medvét is. Bár vasolvasztásra utaló más tárgyi lelet (agyagfúvóka, vascipó,19 nyersvasrúd) nem bukkant fel, fontos megemlíteni, hogy a területen talált feltűnően nagyszámú töredékes vastárgy egy része feltehetőleg a kovácsolással hozható kapcsolatba. Vassalak és bucaleletet Avaria keleti felén nem sok helyről ismerünk, a nagyúti megfigyelésekkel így az Alföldön eddig nem nagyon lokalizált nép- vándorlás kori vaskohászatra utaló nyomok erősödtek fel (BÁLINT 1991, 85). Feltűnő, hogy a lelőhely a Dunán inneni részeken kizárólagosan előforduló imolai típusú vaskohók (10. század második fele - 12. század) elterjedési területének (GÖMÖRI 1994, 260, l. kép) a vonzáskörzetében található. Az Árpád-kor korai időszakában jelentős szereppel bíró észak-borsodi vasvidék20 (WOLF 1992, 123) közelsége feltétlenül kiemelendő. Közelebbi párhuzamként a Bükk lábától, Sály-Lator (Váralja) telepéről egy 10. századi fúvócsőkészítő műhelyt (MESTERHÁZY 1986, 90-91), s ugyanonnan egy 8-9. századi vasfeldolgozónak meghatározott házat (MESTERHÁZY 1996, 868) hozhatunk. A telepen talált edénytöredékek a készítés alapján a kézzel formált és lassú korongon készített csoportokba sorolhatók. A korongolatlan töredékek fazék, bogrács, sütőharang és sütőtál darabjai. A 9. századra keltezi a sütőharangot, korongolatlan bográcsot és a bepecsételt rácsmintás töredékeket tartalmazó leletegyütteseket felszíni gyűjtés és szondázó ásatás alapján Szőke Béla Miklós (SZŐKE 1980, 181-203). A felsorolt darabokat és a velük kontextust mutató leleteket datálják a 8-9. századra is (GARAM 1981, 145; MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983, 122; MEDGYESI 1991, 120), néhányan pedig még lejjebb húzzák a kronológiát (BÁLINT 1991, 73; VIDA 1991, 391-392; MADARAS, 1993, 20; VIDA 1996, 338; LISKA 1996, 165). A dél-alföldön gyakori (SZŐKE 1980), Veresegyház-Szentjakabon egyenesen domináló bepecsételt rácsmintás dísz (MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983,121) az északi területek kézzel formált edényein nem tűnik fel, viszont a Tiszaftired-Morotva- parton kemenceplatniból előkerült apró töredék (MADARAS 1991, 21. t. 6) jelzi, hogy ez a díszítésmód az Alföld középső részén is adatolható. A kerámia- anyag döntő többsége csillámos homokkal vagy kavicszúzalékkal soványított, korongolt, párhuzamosan bekarcolt, egyenes vagy fésűs hullámvonalas köteggel díszített (8-10. kép; 11. kép 1-7, 9-10, 12) fazéktöredék.21 A fazekak között arányaiban sok a díszített, viszonylag magas a peremen belül ékítettek aránya. A perembelső díszítését általában késő avar jellegzetességnek tartják, bár az egész 8. század folyamán megtalálható, sőt kora avar és kora Árpád-kori megjelenésére is van példa (TOMKA 1988, 47). A legkésőbbi avar periódusban a perembelső ékítése már nem figyelhető meg (TOMKA 1988, 47; VADAY 1999, 245). A kézzel készített fazekak peremét gyakran ujj- benyomkodással tagolták (11. kép 8), mely díszítésnek nincs kronológiai vetülete (BÁLINT 1991,72). Nagyútról több korongolatlan cserépbogrács perem- és fültöredéke is napvilágot látott. Közülük az egyik egyedi kialakítású, átmeneti formát mutató példány. Kézzel formált, sötétbarnára égetett 19 Kezdetleges bucaképződménynek tartható darabok elkülöníthetők. 20 Ezen az sem módosít lényegesen, hogy az itt feltárt kohók egy része korhatározó kerámialeletet nem tartalmazott (WOLF 1989a, 551-554). Időrendbe sorolásuk tipológiai alapon, analógiák segítségével történt. 21 Ejellegzetes karcolással díszített késő avar - kora Árpád-kori horizontba keltezhető edények dotálási problémáiról őszintén ír Takács Miklós (TAKÁCS 1996b, 339). Az időrendi bizonytalanságon túl az északi régióban a korabeli szlávok régészeti hagyatékának körvonalazása is nehezíti a kérdést. 132
