Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
LENGYEL András: A Montanus-per Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság
A MONTANUS-PER Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság LENGYEL ANDRÁS 1 1926 áprilisában - virágvasárnap - egy kis alakú, 24 oldalas füzet jelent meg Szegeden. A nyilt levél formájában megírt röpirat - ahogy szerzője utóbb emlegette: a brosúra - címe: A tatai és a pécsi szén harca a szegedi városi háztartásban, szerzője pedig az önmagát álnév mögé rejtő Montanus volt. Kiadóként senki nem lett megjelölve, a kolofonban csupán ennyi áll: Nyomatott a Szegedi Új Nemzedék (Tevéi) könyvnyomdájában. A füzet címzettje, mint a nyilt levél megszólításából kiderül, Szeged polgármestere, azaz Somogyi Szilveszter (1872-1934) volt - maga a füzet pedig a város tanácsának egyik döntését bírálta: „Szeged város közüzemeinek szénellátása tárgyában 1925. augusztus 14. határidőre hirdetett pályázat elbíráltatván, a város tanácsa a Vértes Miksa szénkereskedő által képviselt tatai rostált aknaszén beszerzése mellett döntött" - ám a röpirat szerzője ebben a döntésben „szellemes kereskedelmi balek-fogás"-t és „vastag műszaki tévedés"-t látott. Ezért, nem tárgyalva, hogy „kiket és milyen mértékben terhel a felelősség a kereskedelmi és műszaki adatok szemfényvesztő csoportosítása, majd ezeken keresztül a városi tanács tévedésbe ejtése körül", „objektív alapon" rekapitulálni igyekezett „a tatai és a pécsi szénajánlatok közötti verseny kritikáját". „Úgy gondoljuk - tette hozzá a szerző - Polgármester urat is érdekelni fogja, ha e félmilliárdos tévedés kiigazításának lehetőségét ezzel is előmozdítjuk." Ez a minden adatszerűsége és tárgyszerűsége mellett is meglehetősen ravasz logikájú röpirat voltaképpen nyilvános följelentés: a városi „mérnöki hivatal" leleplezése s mindenekelőtt a döntés megalapozottságának és törvényességének revíziója. Új döntésre késztetés. Hogy a röpirat megszületését elsődlegesen ez a szándék (vagy ez is) motiválta, már a kortársak előtt sem volt kétséges, hiszen ezt az utóbb Montanus-levélként elhíresült nyomtatványt maga az elsőszámú érdekelt, a vesztes ajánlattevő, Balogh Lajos (1867-1942) juttatta el a címzetthez, s ő terjesztette a városban. Az is hamar nyilvánvaló lett azonban, hogy a levelet nem ő írta - ilyen színvonalú megnyilatkozásra a kortársak szerint nem volt képes. De hogy a szerző - mint kiderült: Puskás Jenő (1885-1944) újságíró, a Szegedi Új Nemzedék főmunkatársa - önszántából avagy „megrendelésre" írta-e művét, ma már eldönthetetlen. A kortársak - maga a kir. ügyész is - „megrendelésre" gyanakodtak, Puskás azonban ezt mindvégig tagadta, és saját egyéni elhatározását hangsúlyozta. Célja, vallotta, az igazságkeresés, a közérdek védelme, a nyilvános kritika eszközeivel. Akárhogy történt, annyi bizonyos: az egymásnak feszülő érdekek harcából a kitűnően érvelő, a nyilvános megszólalás eszközeivel is élni tudó Puskás jóvoltából a két háború közötti Szeged történetének egyik legnagyobb botránya kerekedett. Olyan botrány, amely messze túlmutat önmagán, s bepillantást enged a húszas évek-beli Szeged közéletébe: üzleti érdekek és várospolitika viszonyába, illetve e kettő nyilvánosság alakította és megjelenítette harcába. 45
