Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

LENGYEL András: A Montanus-per Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság

A Montanus-levél megjelenése és a nyomában támadt sajtópör főtárgyalása (1929. április-május) közötti eseményekben gazdag három év története csak terjedelmes földolgozásban lenne bemutatható, ennek részleteit azonban itt és most fölösleges volna előadni. A nyilvánosság alakító szerepe enélkül is megragadható. S a lényeget lezámítva bizonyos értelemszerű „elkötelezettséget" - a Szegedi Hírlap 1929. április 15-i száma (A törvényszék Vild-tanácsa péntekre tűzte ki a Montanus-per főtárgyalását) viszonylag jól összefoglalja. Itt „a már közismert és annyi vita alapját képező Montanus-levél"-ről és várospolitikai következményeiről a lap névtelen tudósítója - valószínűleg maga Puskás, aki ekkor már a Szegedi Hírlap szerkesztője volt - ezt a summázatot adta: „A füzet tartalma levélalakban kritikai alapon foglalkozott a városi közüzemek számára lekötött szénszállításokkal s a többek közt azt állítva, hogy a mérnöki hivatal az ajánlatok önkényes átcsoportosításával évenként 544 millióval drágább szenet vásároltatott meg a várossal. A Montanus-levél akkor kézről-kézre járt a torony alatt s egyre szélesebb körökben vitatták szakszerű tényállításait. Eleinte úgy látszott, hogy a levél eléri célját s ez ügyben a város tanácsa revideálni fogja álláspontját. Talán házi vizsgálat indul meg, vagy pedig a levél tartalma fegyelmi vizsgálat megindítására fog szolgálni. Nem így történt. A mérnöki hivatal az ügyet a polgármester felhatalmazása alapján bűnügyi útra terelte. A vizsgálat során kiderült, hogy a Montanus-levél szerzője Puskás Jenő hírlapíró s a füzetet Balogh Lajos mint kiadó sokszorosíttatta. A felhatalmazás alapján a királyi ügyészség Puskás Jenő ás Balogh Lajos mint tettestársak ellen nyújtott be vádiratot, amelyben őket sajtó útján elkövetett rágalmazással vádolja. 1926. december 10-én kelt a vádirat. Főtárgyalásra azért nem került sor, mert közben Balogh Lajos fegyelmi eljárást indítványozott a mérnöki hivatal ellen s a polgármester elutasító végzését előbb a közigazgatási bizottsághoz, majd a belügyminiszterhez is megfellebbezte. A belügyminiszter végső fokon mellőzte a fegyelmi eljárás megindítását s így a nagy perben a szegedi királyi törvényszék fog dönteni." E rövid áttekintésből is nyilvánvaló: a Montanus-levél vádak és ellenvádak sorozatát indította el, s ezekből két, egymásnak feszülő kérdés rajzolódik ki: 1. Valóban a gazdasági racionalitásnak ellentmondó, rossz és részrehajló döntést hozott-e a város, amikor a tatai szén mellett voksolt (ahogy a Montanus-levél állítja), vagy 2. a Montanus-levél valójában csak Balogh Lajos üzleti érdekeit szolgáló megalapozatlan vádaskodás: rágalmazás? S ha az 1. variáció igazolható, ha a Montanus vádjainak lényege igaz, akkor egy harmadik, járulékos kérdés is fölmerül: mi motiválta a mérnöki hivatal előterjesztését? Szakmai bakik fatális sorozata, vagy valami egyéb, például az érdekek (város)politikai színezetű játéka? S végül, ami - utólag, történeti távlatban - mindezeknél érdekesebb és lényegesebb: az érdekeknek ebben a bonyolult küzdelmében, mi volt a nyilvánosság szerepe? 46