Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

Ugyanakkor a Fekete ház földszinti részében sorra kerültek megrendezésre olyan helyi, illetve országos viszonylatban is figyelemreméltó kiállítások, amelyek jelezték a munkatársak fölkészültségét és a gyűjtemény gazdagságát. 1987-ben egy, a városban élő és dolgozó, kiváló építész szakember több évtizedes hobbija eredményeként keletkezett rajzokat mutattak be: Tipity János a város jellegzetes műemlék, vagy városképi szempontból jelentős épületeit, azok részleteit, ajtókat, ablakokat, erkélyeket, kovácsoltvas tárgyaikat, rácsaikat örökítette meg szenzációs színvonalú tusrajzokban, és ezeket a múzeum megvásárolta. 1987-ben kezdődött egy nagyszabású, csaknem 10 évig tartó sorozat, amely Szeged, illetve Csongrád megye egyházi gyűjteményeit vonultatta fel a „munkásmozgalmi múzeumban". Az első ilyen kiállítás 1987-ben a „Mátyás-kori kincsek" címet viselte és a Szeged-Alsóvárosi templomban őrzött, egykori ferences-kincstár gótikus miseruháit, kelyheit kölcsönvéve, korabeli pecsétnyomók, 15. századi ősnyomtatványok, valamint a Levéltártól kapott egyéb dokumentumok segítségével mutatta be a rendkívül érdekes témát. Ezt követte a következő évben „Barokk egyházi kincsek" címmel, a folytatás, amely elsősorban 18-19. századi szobrokat, miseruhákat, ötvöstárgyakat mutatott be hatalmas mennyiségben, rendívüli pompával, a katolikus egyház szegedi, és Csongrád megyei templomaiból begyűjtve. Ehhez többoldalas kiállítási vezető is készült. 1989ben volt a következő rész, amely a 19. századi katolikus egyházi kincseket tárta a közönség elé. A Történeti Osztály felügyelete alatt működő vár-maradványban mintegy 200 m

2-en, a „Szeged múltja, jelene, jövője" című várostörténeti kiállítás készült, amely 1981-ben nyílt meg. Ez a város legszebb emléktárgyait, kovácsoltvas épülettartozékait, régi zászlókat, épületeket és a belvárost ábrázoló maketteket, valamint a 19. századi polgárság viseleteit mutatta be az ide érkezőknek. A kiállítás egészen 1998-ig ebben a formában állt fönn, ekkor az épület felújítása miatt zárt be. A TÖRTÉNETI OSZTÁLY A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN A Történeti Osztály munkatársai is érzékelték a pártállami időszak végét jelző eseményeket és az országban végbemenő folyamatokat. Ennek a szabadabb, már a kibontakozást megakadályozni nem tudó, de azért sok mindent még meg nem engedő időszaknak kimagasló, országos jelentőségű eseménye volt a Fekete házban rendezett kiállítás, amely meggyőződésünk, hogy bizonyos mértékig országosan is hozzájárult a rendszerváltás létrejöttéhez: a cserkész-kiállítás megrendezéséről van szó. A 80-as évek elejétől került sor rendszeres gyűjtés nyomán egy átlagosnál jobbnak mondható cserkészgyűjtemény felállítására és ezt elősegítette különböző magánszemélyek kölcsön formájában történt felajánlása. Ennek eredményeként nyüt meg 1988 őszén a cserkész-kiállítás, amely a magyarországi cserkészet történetét ölelte fel, létrejöttétől egészen a feloszlatásig. A kiállítás megnyitása országos politikai eseménnyé vált. Hatalmas tömegek zarándokoltak el a megnyitás napjára, és az azt követő napokban Szegedre. Szinte valamennyi híradás, újság, televízió beszámolt erről, az akkori sajátos viszonyok közepette egyfajta óvatos ismertető, kétkedő, Népszabadság és egyéb lapok által pedig bíráló és elítélő hangnemmel. Ennek ellenére a kiállítás óriási sikernek bizonyult, s amíg az 1985-ös megnyitás utáni években évente 25-30000 fő volt a látogató, 218