Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

1988-ban a cserkész-kiállításnak köszönhetően ez az szám 50-60000 főre emelkedett, amit 1989-ben ismét 25000 fő, 1990-ben 28000 fő követett. A rendszerváltás szelét érezve kerülhetett sor 1989-ben a Fekete házban már az országos, viharos politikai események közepette a Bibó-kiállításra, amely Lengyel András rendezésében jelentős kultúrtörténeti, politikatörténeti információs anyagot biztosított a nagyon sok ember által egyáltalán nem ismert Bibó István személyére vonatkozóan, de természetesen egyfajta politikai csemegét is képezve a szegedi és az országos érdeklődő közönség számára. 1989 októberében került sor a Fekete ház kapualj-lépcsőház kereszteződésében egy kamara-kiállítóhely kialakítására, amely aktuális szerzeményeket, olyan, az évszakhoz, vagy politikai eseményhez kötődő kiállításokat mutat be - a hely jellegéből következő korlátolt terjedelemben -, amelyre kiváltképpen föl kívánják hívni a szakemberek a figyelmet. Nem véletlen, és ettől az időszaktól elválaszthatatlan, hogy a kiállítási tér létrehozása is egy kiemelt témához kötődik, amelynek itt kiállítást rendeztek: az 1956. októberi forradalom első bemutatása néhány röplap, tárgy, dokumentum és korabeli fotó segítségével, amelyekről addig beszélni sem lehetett. Ennek megszervezése, - akárcsak az előző évi cserkész-kiállításé, - Marosvári Attila nevéhez kötődik. A Történeti Osztály kiállítási tevékenysége kapcsán óhatatlanul ki kell térni az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban elkészített állandó kiállításokra is. Itt elsők között az Arpád-halmi tanyasi iskola épülete említendő, ahol a tanteremben iskolatörténeti kiállítás tekinthető meg, a hajdani tanítói lakásban pedig elsősorban a tanyai, vidéki oktatás tárgyi emlékei, dokumentumai láthatók vitrinekben. Az első kiállítási anyagot a 80-as évek végén Marosvári Attila közreműködésével sikerült megújítani, és ebben a formában látható ez a kiállítás ma is. A rendszerváltás után került sor a kiállításban Klebeisberg Kunó szerepének méltatására és a néhai kultuszminiszter szobrának elhelyezésére. Hasonlóképpen a rendszerváltás utáni szemléletváltozás tette lehetővé, hogy az iskola falára a környező tanyasi iskolákból begyűjtött, I. világháborúban elesett tanítók emlékét megörökítő márványtáblákat lehetett elhelyezni. Úgyszintén történeti vonatkozású anyag és állandó kiállítás látható a tömörkényi községháza épületében, ahol a falusi bíró és az adóhivatalnok szobája, valamint a közigazgatás történetét bemutató terem a Történeti Osztály munkatársainak igyekezetét dicséri. Hasonlóképpen az épület hátuljában található tűzoltószertár, valamint az épülethez tartozó melléképületben berendezett falusi borbélyműhely, városi női fodrászat is az Osztály anyagából készült. A munkatársak hozzájárultak a szatócsbolt elkészítéséhez, illetve a hátsó részen kialakított boltos-család lakásának berendezéséhez, amely a két háború közti Szeged jellegzetes polgári enteriőrjét jelenti. Résztvettek a munkatársak az idehozott vasútállomás berendezésében, az ott elhelyezett mezőgazdasági gépek egy részének beszerzésében, helyreállításában, valamint a közelmúltban, a millecentenáriumi ünnepségek keretében létrehozott, nagyszabású „Promenád" kiállítás elkészítésében is. (1996) Még egy érdekes eseményre kell fölhívni a figyelmet, amely a rendszerváltás időszakának „terméke", s amely a Történeti Osztály munkatársainak fontos munkáját jelzi. 1945 után a korábbi korszak számos tárgyát, dokumentumát, emléktábláját, szobrát stb. szállították be a múzeumba. így pl. a Glattfelder püspök, Klebelsberg alakjával ellátott nagyszabású bronz-domborművet, amely a szegedi egyetem alapítását ábrázolja, az Erzsébet királynő szobrot, amelyet a múzeumba szállítással sikerült a megsemmisítés219