Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Iráni eredetű hatások a magyar régiségben
Iráni eredetű hatások a magyar régiségben kozó értelmezéséről 17 9 (éppen úgy, mint Harmatta sem előbb említett cikkében vagy korábban). Altheim szerint az edény Kr. u. 270-350 között készült, és szerinte „Gesichert bleibt also eine Inschrift in norditalischer Schrift und in alt-ost-ossetischer Sprache", weiterhin „Die norditalische Schrift, den Jazygen im 1. Jahrhundert n. Chr. zugekommen, wurde von diesen den engverwandten Alanen gegen Ende des 2. Jahrhunderts weitergegeben. Durch Jazygen und Alanen hätten alsdann die Wandalen die Kenntnis dieses Alphabets empfangen und wären zur Schöpfung des runischen Futhark fortgeschritten." 18 0 Altheim véleményéből kiderül, hogy a Kr. u. 3-4. század fordulóján az Alföldön olyan iráni népek (is) éltek, amelyek nyelve alán dialektus volt. Megoldási javaslatunkhoz az alapot az a feltevésünk szolgáltatja, amelyet másutt már részletesen kifejtettünk, 18 1 és amely röviden a következő: ősmagyar nyelvet beszélő ethnikumok minden bizonnyal már az 567-es korai avar és a 670-680 körüli onogur honfoglalással illetve beköltözéssel kapcsolatban megtelepedtek a Kárpát-medencében. Az ősmagyar illetve ómagyar nyelvbe bekerült iráni (óoszét-alán) kölcsönszavak átvételének helyére és idejére vonatkozólag tehát szükségszerűen fel kell vetni azt, hogy ezekre az átvételekre részben itt, a Kárpát-medencében került sor, a korai avar korig és korban tovább élő, illetve a bevándorlásuk során szintén hozzájuk társult külön179 SZEMERÉNYI 1989, 376. 180 ALTHEIM 1951, 59-69, 167; ALTHEIM 1959, 293-298. Nem tartozik szorosan a kérdéshez, ezért csak jegyzetben említjük meg, hogy Magyarországon került elő az egyik legfontosabb, legkorábbi írásos emlék Wulfila püspök bibliafordítására. Mégpedig Hács-Béndekpusztán, Somogy megyében, 1954-ben. Az még csak hagyján, hogy a szenzációs lelet első közlése amatőr volt (SALAMON 1977; SZÉKELY 1977), a fő baj az, hogy időközben a lelet eltűnt az illetékes kaposvári múzeum anyagából, és több éve tartó nyomozásunk nem vezetett semmi eredményre. A kérdésre ld. EBBINGHAUS 1989; EBBINGHAUS 1992! 181 MAKKAY 1993; MAKKAY 1994. 89
