Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Iráni eredetű hatások a magyar régiségben

Iráni eredetű hatások a magyar régiségben kozó értelmezéséről 17 9 (éppen úgy, mint Harmatta sem előbb említett cikkében vagy korábban). Altheim szerint az edény Kr. u. 270-350 között készült, és szerinte „Gesichert bleibt also eine Inschrift in norditalischer Schrift und in alt-ost-ossetischer Sprache", weiterhin „Die norditalische Schrift, den Jazygen im 1. Jahrhundert n. Chr. zugekommen, wurde von diesen den engverwandten Alanen gegen Ende des 2. Jahrhunderts weiter­gegeben. Durch Jazygen und Alanen hätten alsdann die Wanda­len die Kenntnis dieses Alphabets empfangen und wären zur Schöpfung des runischen Futhark fortgeschritten." 18 0 Altheim véleményéből kiderül, hogy a Kr. u. 3-4. század fordulóján az Alföldön olyan iráni népek (is) éltek, amelyek nyelve alán dialektus volt. Megoldási javaslatunkhoz az alapot az a feltevésünk szolgál­tatja, amelyet másutt már részletesen kifejtettünk, 18 1 és amely röviden a következő: ősmagyar nyelvet beszélő ethnikumok minden bizonnyal már az 567-es korai avar és a 670-680 körüli onogur honfoglalással illetve beköltözéssel kapcsolatban meg­telepedtek a Kárpát-medencében. Az ősmagyar illetve ómagyar nyelvbe bekerült iráni (óoszét-alán) kölcsönszavak átvételének helyére és idejére vonatkozólag tehát szükségszerűen fel kell vetni azt, hogy ezekre az átvételekre részben itt, a Kárpát-me­dencében került sor, a korai avar korig és korban tovább élő, illetve a bevándorlásuk során szintén hozzájuk társult külön­179 SZEMERÉNYI 1989, 376. 180 ALTHEIM 1951, 59-69, 167; ALTHEIM 1959, 293-298. Nem tartozik szorosan a kérdéshez, ezért csak jegyzetben említjük meg, hogy Magyaror­szágon került elő az egyik legfontosabb, legkorábbi írásos emlék Wulfila püspök bibliafordítására. Mégpedig Hács-Béndekpusztán, Somogy megyé­ben, 1954-ben. Az még csak hagyján, hogy a szenzációs lelet első közlése amatőr volt (SALAMON 1977; SZÉKELY 1977), a fő baj az, hogy időköz­ben a lelet eltűnt az illetékes kaposvári múzeum anyagából, és több éve tartó nyomozásunk nem vezetett semmi eredményre. A kérdésre ld. EBBING­HAUS 1989; EBBINGHAUS 1992! 181 MAKKAY 1993; MAKKAY 1994. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom