Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
A kard
A kard Nemrég magyarul is megjelent értékes könyvében Bóna István a következőket írta Attila nagykirály csodás kardjáról - Mártis ensis, 1 azaz Mars isten kardja - : „A germán királyok már Attila uralma kezdetén rájöttek, hogy új urukat mérhetetlen hiúságán keresztül közelíthetik meg. Egy tehén és egy pásztorfiú csodálatra méltó együttműködésével 'megtalálták' számára a Hadisten (Árész, Mars) földből előbukkanó kardját. Hittel és legendával segítették a babonás uralkodót, hogy maga is egyre jobban higgyen hatalma isteni eredetében és világuralmi küldetésében."" Az elbizakodott és szinte bigottan babonás Isten Ostorának legendás kardjáról szóló történet értelmezését mi most egy más - és valósabb - úton szeretnénk megközelíteni. Hangsúlyozni akarjuk, nagyon szerencsésnek tartjuk, hogy Bóna könyvével egyidőben a Szabad Tér kiadó vállalkozott Szász Béla érdemtelenül elfeledett nagy munkájának a megjelentetésére, Bakay Kornélnak a forrásokra és kútfőkre vonatkozó 90 oldalas bibliográfiájával együtt. 3 1 Az ensis és a gladius értelmezésére Id. TLL V, pars altera, E, illetve VI, pars altera, G, s. v. Vol. V, col. 609: Pomponius Mela 2. 15: Marti pro simulacris enses... dedicant. Az adatok szerint a perzsák, szarmaták és a párthusok kardja -gladius - kissé görbe volt, de semmiképpen sem tartható szablyának, mint Bakay véli a Priszkosz-féle Mártis ensisről (BAKAY 1994, xxxix, 214. j.). 2 BÓNA 1993, 62. 3 SZÁSZ 1994; BAKAY 1994. 9