Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
A kard - Chlenodia regis Athylae és az Árpádok ivócsészéje
MAKKAY JÁNOS Chlenodia regis Athylae és az Árpádok ivócsészéje Mindkét mondakörben szerepel egy csodás kehely, a Szent Grál (az a kehely, amelyet Krisztus az Utolsó Vacsorán használt), illetve a Nartyamonga, amelyből csak a harcosok legbátrabbjai és legnemesebbjei ihatnak. 3 Az emberi koponyából készült ivócsészék készítése és az arany ivócsészék és kelyhek gyűjtése mutatja, hogy határozottan iráni jellegű szokásról van szó. Ezt támasztja alá a Nagy Sándor-regénynek az a részlete is, amely Dareiosz és Alcxandrosz lakomájáról számol be. Ezen Alcxandrosz ahány kelyhet a kezébe kapott, azt mind a keblébe rejtette, majd magával vitte őket. Borzsák István értelmezése szerint a „világuralom kiválasztottja a nagykirály arany ivőcsészéinek megkaparintásával a királyság ragyogását... veszi át." 4 4 Harmatta az Artur-mondakör és a keleti, iráni elemek között éppen a Grál-legenda alapján is talált kapcsolatot, egy olyan részletben, amely a kelta mondai elemekből nem vezethető le. Ezek a Szent Grál kehelyhez fűződő iráni képzetek a híres Xusrö-tálhoz vagy csészéhez (I. Xusrö vagy Khosrav, uraik. Kr. u. 531-579) kapcsolódva juthattak francia földre. A szasszanida eredetű tál türk, heftalita, majd arab kézbe, a kalifa kincstárába került, onnan ajándékozta a legenda szerint Nagy Károlynak Harun al-Rasid. 4 5 (A legenda szerint egyébként a Nagy Károly-kardot, azaz a bécsi szablyát is Harun al-Rasidtól kapta volna Nagy Károly.) 43 GRISWARD 1969; NICKEL 1975. Vö. még LITTLETON-THOMAS 1978; LITTLETON 1979; LITTLETON 1982, 262-264; LITTLETON 1983. Az alánokra vonatkozó helyi és orosz nyelvű irodalomban elsősorban V. A. KUZNECOV munkája tárgyalja a kérdést (KUZNECOV 1980). 44 BORZSÁK 1994, 82-83. 45 HARMATTA 1992; HARMATTA 1994. Furcsának tartjuk, hogy a remekmű kevés, arra rendelkezésre álló része össze-vissza van firkálva különböző „írásokkal", amelyeket Harmattán kívül soha senki nem vett észre. Igaz, M. Ebért 1914-ben egyetlen feliratot felismert, Harmatta most viszont hetet! Bóna egyébként jóval korábbi, 5. századi szasszanida emléknek tarja a csészét (BÓNA1993, 174). 28
