Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

A kard - Chlenodia regis Athylae és az Árpádok ivócsészéje

A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben Több mint valószínű azonban, hogy a szent ivőcsészéhez kap­csolódó képzetek már a 2-5. századi alán betelepedések során meghonosodtak a nyugat-európai kelta hitvilágban. Az ilyen csodás kclyhekkel kapcsolatban számunkra különösen fontos adat az Árpádok hajdanvolt kincstárának ékköves csészéje At­tila állítólagos kincséből, amire a Tudományos Gyűjtemény 1835. XI. 129-130 után már Grexa Gyula is hivatkozott. Esze­rint egy régi müneheni kódex azt írta, hogy IV. Béla király leánya, Anna macsói hercegnő, Rosztyiszláv macsói és boszniai herceg, bolgár cár özvegye (1226 k. - 1270 u.) atyja halála után kifosztotta az Árpádok magyar királyi kincstárát, sebtében sze­kérre rakatta mindazon tárgyakat az ország királyának kincsei (thesaurus regni nostri) közül, amelyekhez hozzáférhetett, és a remekeket magával vitte vejéhez, Ottokárhoz Prágába: Attila királynak sok és összehasonlíthatatlan ékszerét és mindazt a kincset, amit ősei „Attila ideje óta" gyűjtöttek: multa et incom­parabilia chlenodia regis Athylae. 4 6 A kincsek között a csészén kívül volt két aranykorona, továbbá jogarok {sceptra regalia), 46 GREXA 1922,23. E csodás kehellyel kapcsolatban Eckhardt Sándor azt írta, hogy IV. László király idejében a cseh király megígérte, hogy visszaadja a magyar királynak valamennyi kincset, amelyet László nagynénje, Mazowi [helyesen macsói] Anna, Rosztyiszláv Mihajlovics egykori halicsi herceg fele­sége, majd özvegye magával vitt Csehországba, mégpedig a koronát, a jogart, és „egy igen drága arany edényt, melyet mindenütt igen finom és csodás szépségű drágakövek díszítenek és sok más aranyékszert, melyet Attila ma­gyar király és más utódjainak idejétől fogva mostanáig Magyarországon őriz­tek." (ECKIIARDT 1940, 188). Az eredeti forrás Continuatio Vindobonen­sis MGH SS IX. t. XI. ad anno 1276. Biztosra vesszük, hogy ez az ékköves edény egy mágikus erejű kehely vagy csésze volt, esetleg olyan, de termé­szetesen későbbi, mint amilyen a szeged-nagyszéksósi hun áldozati együttes­ben is előkerült (FETTICH 1940, III. tábla 1; FETTICH 1953, 23,15. tábla 15-16, valamint uo. a 37. táblán látható remekmívű Xosrö-Khoszrau-arany­csésze, ld. előző j.). A szilágysomlyói kincs veretes aranycsészéjét Bóna facsé­sze utánzatának tartja (BÓNA 1993, VII. tábla), Fettich viszont az apahidai 1. gepida királysír csokor alakú aranyszalagjait koponyatetőből készült csésze szegélyének (FETTICH 1953, 331, 24. tábla 1). 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom