Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
A kard - Artúr lovag kardja és iráni kapcsolatai
A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben is az enyém lesz; ,.." 3 5 Megmaradt azonban a túlélő irániak, a hun korban tehát már szarmaták-alánok-óoszétek szokásának is, 3 6 amiről egy érdekes és messze vezető összefüggés tanúskodik. Artúr lovag kardja és iráni kapcsolatai Kr. u. 175-ben Marcus Aurelius császár légiói hosszas háborúskodások után nagy, de nem végleges győzelmet arattak az Alföld iráni nyelvű szarmata törzsei, a jazigok felett. A mintegy 50 évvel később iró Dio Cassius feljegyezte, 3 7 hogy a jazigoknak 8000 nehéz fegyverzetű páncélos lovast - ún. cataphractarii - kellett kiállítaniok a légiók számára, ezek közül 5000-et (vagy 5500-at) rögvest Britanniába vittek segédcsapatként, és az északi Hadrianus-fal menti táborokban helyezték el őket. Mivel a szarmatáknak ez a második - duna-medencei, alföldi - szülőföldje nem tartozott a birodalomhoz, obsituk elnyerése után nem tudtak vagy nem is akartak ide visszatérni, és római erősségek melletti állandó településeken telepedtek meg (mint pl. Ribchester, Chester és hasonlók). Ezek a szarmata-jazig települések, illetve telepesek különösen a lancashire-i Ribchesterben Bremetennacum veteranorum néven a római uralom végéig, az 5. századig 38 fennmaradtak. A Kr. u. 4. század végén a gótok és a hunok elől menekülő, vagy áttelepített, lényegében hasonló, szarmata-alán 35 BORZSÁK 1994, 201; VASS 1982, 9. 36 Istvánovits Márton barátom hagyatékából Istvánovits Eszter szívességéből ismerem azokat az adatokat, amelyeket I. M. gyűjtött az oszét történeti irodalomból és ethnográfiai anyagból a kardkultuszra: pl. ABAEV 1979, 228-230; LAVROV 1979, 32. Eszerint a germán hősmonda ázsiai-kínai eredetének egyik bizonyítéka az isten kardja monda és az Attila kardja történet. A kardkultusznak az avar kori régészeti adataira Id. 115. j. 37 Dio Cassius: Romáiké istoria 71. 16. 1. 38 RICHMOND 1945, 16-29; SULIMIRSKI 1970, 36; LITTLETON 1982, 263-264. Mócsy András erről a - mint látni fogjuk - nemzetközi jelentőségű kérdésről nem vett tudomást összefoglaló tanulmányában (MÓCSY 1987,230). 25
