Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

A kard - A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben A máglyaáldozatok

MAKKAY JÁNOS is, amikor a máglyamaradványokat egy bronzüstben helyezték el. A leletekből kiderül, hogy a halotti tor résztvevői még sok mindent rádobáltak a máglyára, sőt a maradványok elföldelésekor további, a halottnak szánt tárgyak is odakerültek. Bónának ez a rekonstrukciója véleményünk szerint a kérdés véglegest közelítő megoldása. Pusztán annyi meggondolással egészítenénk ki, hogy esetenként nem is került sor a máglyamaradványok másutt való elföldelésére, hanem egyszerűen a máglyát temették be némi földréteggel.

3

3 A máglya legalább két okból nem lehetett a sír közelében. Először is, a sír helye titkos volt, és csak beavatottak tudhattak róla. Másodszor, a halotti lakoma résztvevőinek száma bizonyára nagy volt, azt megrendezni tehát csak egy alkalmas, tágas térségen lehetett. Tudjuk továbbá, hogy a dunai bolgárok is meztelen kardra tettek esküt.

3

4 Ezek a korai avarokkal és onogur bolgárokkal kapcsolatos részletek annyit elárulnak, hogy Baján korára a hajdan iráni-szkíta szokás véglegesen a sztyeppi török népek jellegzetes hite (is) lett. Annyira, hogy az 1486. évi névtelen török krónikaíró szerint Isztambul alapítójának, Mehmed szultánnak a Dunába ejtett, majd 1484-ben kihalászott és akkor 4091 esztendősnek tartott kardja II. Bajezid hódítói igényének alapja lett: „ha Allah akarja, a kard után Üngürüsz tartománya 33 Ld. fentebb a 8. jegyzetet! Ld. még B. Genito ásatását az Endrőd, 122. sz. lelőhelyen, ahol a rézkori kurgán felső rétegében talált egy ilyen máglyás áldozatot, a korai avar korszakból. Vö. B. Genito előadása (Archeologia delle steppe. Metodi e Strategie di lavoro. A cura di Genito, B. Napoli s.a.). Figyelemre méltó Bóna elméletével kapcsolatban, hogy az 1900-ban talált pécsüszögi hun lelet esetében milyen jól alkalmazható, ez a gazdag együttes ugyanis szintén a halotti tor után elásott áldozati leletekből áll (KISS 1981, 79-80). Kurgánokkal kapcsolatos hun kori máglyaáldozatokra legújabban vö. ZASECKAÁ 1994, 12-23, 1. ábra. Az adatra Istvánovits Eszter hívta fel a figyelmemet, amit sokszor köszönök. 34 NAGY 1894, 309; NAGY 1895, 49. Előbbi cikkében a homoróddaróci kardot (ld. 62. j.) még a szarmaták kardtisztelete emlékének tartotta. JIRECEK 1889, 125, Jireéek közelebbi forrást nem közölt. 24