Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

A kard - A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben A máglyaáldozatok

MAKKAY JÁNOS törzsek talán kelet-iráni nyelvet beszéltek.

2

2 Azt még Priscos is számon tartotta (feltehetően Hérodotosz ismeretében), hogy a hunok kardtisztelete eredetileg szkíta, azaz iráni szokás volt. Erről Bakay Priscos rhétortól a következőket idézi: „Et brevi quidem sibi potentiae accessionem fore, quod et deus Mártis ense in lucem protracto, portenderit. Hic tanquam sacer et deo bellorum praesidi dedicatus, a Scytharum regibus olim colebatur, et multus saeculis non visus, bovis ministerio fuerat tunc temporis erutus." Azaz „És nemsokára [Attila] mostani hatalma meg fog gyarapodni, ezt jelenti, hogy az Isten Aresz kardját feltüntette, mely a szkitha királyoknál a Hadak istenének ajánlottan szentséges tiszteletben állt. Ez a kard a régi időkben eltűnt, abban az időben azonban egy ökör által felfedezték."

2

3 A forráskiadványok Priscostól Jordanes hagyományozásában a következő latin sorokat említik e kérdés kapcsán: qui [sc. Attila] quamvis huius esset naturae, ut semper magna confideret, addebat ei tarnen confidentiam gladius Mártis inventus, sacer apud Scytharum reges semper habitus, quem Priscus historicus tali refert occasione detectum. cum pastor, inquiens, quidam gregis unam 22 HARMATTA 1986, iv-xviii. 23 Bakaynál Priscos Fragm. 7 ad anno 448 (BAKAY 1994, xxxix, 214. j.). Vö. SZILÁGYI 1904, 38. Priscosnak Istoria Büzantiaké kai ta kat'Attila c. 8 kötetes munkája elveszett. Átvett belőle részleteket a 6. század elején világtörténetébe Eustathius Epiphaneus, de ez is elveszett. Ezt követően sok bizánci író merített Priskosból, közvetlenül és Eustathius alapján egyaránt, így pl. Jordanes is Cassiodorus szintén elveszett művére támaszkodva. Bíborbanszülctett Konstantin császár a korábbi történetírók műveiből kivonatokat készíttetett, és ezeknek a követségekről szóló részében [Excerpta de legationibus] maradtak ránk Priskos összegyűjtött töredékei, a III. és a IV. könyvéből a 448. évi követjárásnak a leírása. A karddal kapcsolatosan 142

1

9. (MORAVCSIK 1934, 44-51; valamint MORAVCSIK 1926, 199). Már Heller Bernát megállapította, hogy „... a tárgyról tovább folytatott tanulmányaim következtében ma inkább azon fölfogás felé hajlok, hogy az Attila kardjáról való monda legközelebbi kapcsolatban a skytha kardkultus-szal áll." (HELLER 1912, 342,1. j.). 20