Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Fodor Ferenc: Pálospuszta benépesedése

Gémes János Borbola Antal Vetró Ferenc és Csikós Teréz Szalai Gábor Hatvani András Fodor Imre Deli György Kovács Pál Takács György Lány Imre Oláh Ferenc és Juhász Ágota Ifj. Sipos Szabó József Bozóki József és Balog Teréz Tóth Mihály és Tóth Ferenc Kis Mihály ifj. Bárkai István Csontos Gergely Lázár Imre D. Patyi István ifj. Pálfi Ferenc Váradi Antal Selymes Barna István Váradi József és Gerlitze Erzsébet Péter Szabó Dávid SutkaJános KapásJános Sutka György A nevek alapján megállapítható, hogy Kiskunmajsáról elsősorban Felsőpálosra költöztek. Vásároltak itt földet a már ittlévő alsópálosi gazdák is és természetesen a szegedi földek lakói. 1890-ben további négy személy vásárolt pusztabirtokot: Szél István, felsőtanyai lakos Gémes György, alsópálosi lakos Antal Péter, alsópálosi lakos Sutka István, ekkor már felsőpálosi lakos. 1891-ben Jászkisér hosszas huzavona után mintegy ezer hold pusztát Haász és Schönfeld mindszenti kereskedőknek adta el. A maradék területet 1894-ben értékesítették: G. KovátsBéla20 holdat, Kotsis Savanya Imre 10 holdat, Papdi János pedig az „összesen még meglévő 79 hold földet vették meg."

1

7 Ekkorra tehát már Felsőpáloson is elindult az élet. A legelőket feltörték, lakóházakat és gazdasági épületeket építettek, egyre többen költöztek újonnan szerzett birtokaikra. Az 1898. évi Pálospuszta egészére vonatkozó részletes térkép és a hozzákapcsolódó birtokrészleti jegyzőkönyv alapján pontos képet kapunk a puszta demográfiai és gazdasági helyzetéről. Felsőpáloson ekkorra 59 tanya épült fel, ismerjük a tulajdonosok nevét, valamint a helyrajzi számok és a térkép alapján megállapíthatjuk, ki hol lakott és hány hold földön gazdálkodott. Alsópáloson már 199 lakóház állt. A századforduló előtt felépültek Rácz Mihály, Szögi Imre, Muraközi József és Farkas Pál széldarálói, illetve szélmalmai, valamint Dobó Imre és Fodor Ferenc szárazmalmai, illetve olajsutúi. Erre a fejlettségi fokra Alsópálos népe 20 —25 év alatt jutott el, amely nem mindennapi gazdasági erőfeszítést kívánt az ottlakóktól. A következőkben e „homoki honfoglalás" folyamatát szeretném bemutatni, néhány példa segítségével. Az anyakönyvek és a levéltári források alapján viszonylag pontosan megállapítható a puszták benépesülésének folyamata. A jobbára statisztikai adatok mögött látni kell azt a munkát, mellyel az ideköltözők e vidéket életre keltették. A száz évvel ezelőtti táj a mai szemnek szinte elképzelhetetlen 1

7 Ld. 15. jegyzet 1894. február 7. 61