Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Fodor Ferenc: Pálospuszta benépesedése

Túri Péterné, szül. 1910. lenne. Hatalmas homokdombok és dzsindzsákos (zsombékos, vízállásos) területek váltották egymást. A legelők partosabb részein még ma is láthatók azok az árkok, melyekkel a szénaboglyákat vették körül, védve azokat a víztől és a legelő jószágoktól. A legnagyobb munka az első betelepülőkre várt, akiknek a nevét már említettem. Ök, mint pásztorok, csőszök vagy a jószág behajtásához fogadott emberek már ismerték a pusztát. így került Pálosra például Túri Péter (született 1907-ben) nagyapja, aki elmesélte, hogy a „jó bornyú az éveszött mire ideértek". Szent György nap körül hajtották le a jószágokat Jászladányból, „ekkor már olyan mező vót, hogy a szél habot hajtott a fűbe". A Túri család 1865-ben „szállta mög Pálost". Ekkor egy pusztaház volt — a mai Gémes tanya — a „többi mind járás vót". A Jászladányban hagyott 15 hold feketeföldért cserébe a fölosztáskor itt 35 holdat kaptak. Fölpakolták a kocsira a tulipános ládát, dunnát, párnát, edényeket és 62