Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Gulyás Katalin: A kunhegyesiek 1785. évi elvándorlásáról

A kunhegyesiek 1785. évi elvándorlásáról GULYÁS KATALIN Mondandóm a Bagi Gábor kollégám által említett kötethez kapcsolódik, melyben a nagykunságiak települési mozgalmához kapcsolódó jászkisériek akcióját vizsgáltam. 1784-ben Kunhegyesről indult ki az a nagyszabású, bácskai kamarai pusztákra irányuló települési mozgalom, mely a többi nagykun városra is átterjedt, felbolydította a környező, Tisza menti jobbágyfalvakat, s a Jászságban is megmutatkozott a hatása. Többszáz család kerekedett útra: az első, 1785. évi telepedési hullám során Kunhegyesről mintegy 160 család, a hozzájuk csatlakozott tiszaburaiakkal a zombori kamarai uradalomhoz tartozó Feketics-pusztát népesítette be. A következő év tavaszán Pacsért és Ómoravicát szállta meg kb. 344 karcagi, 243 kisújszállási, 105 madarasi és 43 jászkiséri család. A Tisza menti településekről csak szórványos költözések történtek, ugyanakkor a Jászapátiról és környékéről toborzódott 241 folyamodó Pusztaszerre telepedését a Helytartótanács nem engedélyezte. A kunhegyesi elégedetlenek (főként irredemptus lakosok) a folyamatban levő délvidéki német telepítésekről értesülve jutottak a pusztakérés gondolatára. Kívánságukkal az uralkodóhoz fordultak, ahol meghallgatásra találtak. A város tanácsa nem tartóztatta őket, hiszen békétlenkedő, a már megszilárdult redempciós viszonyok stabilitását veszélyeztető embereknek ítélte őket. így 1785 tavaszán Kunhegyes lakosságának csaknem 1/4-e költözhetett el Feketicsre. A birodalmi német telepeseknek juttatott kedvezményeknek csak töredékét kapták meg. Kezdeményezésüknek gyorsan híre futott Nagykunság-szerte, s egy második, nagyobb költözési hullám indult meg, melyet elősegített a zombori kamarai uradalom biztató magatartása is. A nagykun és a jászkiséri jelentkezők küldötteket választottak, akik odautaztak, s megnézték a számukra felajánlott pusztát. A letelepedési kedvezmények iránti kérelmüket közösen nyújtották be a Kamaránál. II. József támogatta e református vallású telepescsoport kérését is, a telepítés lebonyolítását pedig a Helytartótanácsra bízta. S bár az új jelentkezők a birodalmi német telepesek kiváltságainak ismeretében fogalmazták meg telepedési feltételeiket, ugyanazokat a kedvezményeket kapták meg, mint a kunhegyesiek. 1. Szabad vallásgyakorlat, a prédikátor számára egész jobbágytelket, a tanítónak pedig fél telket. 2. A telepesek számára — vagyoni helyzetükről függően felvállalható — 400 telket biztosított a kamarai uradalom. 3. Dézsmájukat a termés hetedében állapították meg. 4. 18 Ft-ot kaptak házépítési segélyként. 5. Kölcsöngabona kenyérnek és vetőmagnak. 6. 3 tehermentes év. A költözésre jelentkezetteket tehetősségük alapján osztályozták, s a legszegényebb, legkisebb állatállománnyal rendelkezőket nem akarta a Hármas Kerület elengedni, ill. a zombori kamarai hivatal befogadni. A Kerület nem szívesen vált volna meg az olcsó munkaerőt jelentő földtelenektől, a kamarai adminisztrátor pedig a jelentkezettek nagy száma mellett arra hivatkozott, hogy az újonnan kimért 144