Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján
Palugyay Imre szerint Puszta-Péteri népessége 1850-ben 1346 fő volt (ez az adat lényegében megegyezik a História Domus 183l-es becslésével), amelyből 231 volt a családfők száma. A lakosság nembeli megoszlása a következő volt: 691 férfi és 652 nő számláltatott meg. 2 8 Földbirtokos 59 találtatott a községben: ez a szám lényegében megegyezik az 1859-es összeírás adataival, hiszen az akkori 114 birtokos családnév szerint 59 birtoktestet mondhatott magáénak. 210 magánházat találtak a helységben, ezenfelül egy urasági, egy posta és egy községi épületet, valamint lelkészi házat és iskolát. Területét 25 négyzetmérföldben határozták meg, melyből 6113 hold (1600 n.öllel) szántó, 1696 hold legelő, 585 hold rét és kert, 165 hold szőlő volt. A lakosság létszáma 1857-ben 1040 fő volt, 1870-ben pedig 2184 fő számláltatott meg, ami 13 év alatt 1144 fős emelkedést mutat. Ugyanakkor a lakosság száma 1850 és 1857 között 306 fővel csökkent. 2 9 A lakosság számának változásaira a kutatott források alapján csak részben tudunk magyarázatot találni. Bizonyos, hogy a dohánykertészek 1830-as betelepülése előtt is lakták Péteri-pusztát, a lakosság feltehetően csekély számáról azonban nincsenek pontos adataink. A publikált tanulmányok és levéltári források alapján összeállított történeti helységnévtár megfelelő kötetében nem szerepelnek a területre vonatkozó, II. József korabeli népszámlálási adatok, viszont a lakosság vallási megoszlása igen: eszerint katolikusok, reformátusok és evangélikusok egyaránt lakták a pusztát. 3 0 A helységnévtár térképlapjain pedig két csárda is szerepel ezen a területen, melyekről a História Domus is említést tesz. Az anyakönyvi bejegyzések alapján a gyér számú lakosság elsősorban a Kenyeres nevű határrészben lakhatott. Az 1830 előtt Péteriben született házasulandók között a következő családnevekkel találkozhatunk: Bodócs, Dakó, Dudás, Fábián, Gyurkó, Hatvanyi, Kátai, Kiss, Kovács, Kurutz, Labancz, Lesi, Pap, Pálinkás, Pletykó, Pusztai. 3 1 Az első, a lakosság létszámára vonatkozó adat a História Domus 183l-es becslése, amely tulajdonképpen megegyezik az 1850-es népszámlálás adataival. A lakosság számának stagnálására részben magyarázatot adhat az a tény, hogy a kertészek bérleti szerződése 1842-ben lejárt, s így feltételezhető, hogy az újabb bérleti szerződés megkötéséig többen elköltözhettek a községből. Valószínűleg az újabb bérlőnek számító félegyháziak viszont nem költöztek ki nagyobb számban árendált földjeikre. Az 1850 és 1857 között eltelt hét év népességcsökkenésére maga a község bírája adott magyarázatot: a bérlet és a föld megszerzésének bizonytalansága, a dohánytermesztés megszorítása késztetett többeket arra, hogy elhagyják Péterit. 3 2 Az 1857-et követő emelkedés több okkal is magyarázható. 2 8 PALUGYAY IMRE: Jász-Kun Kerületek a Külső-Szolnok vármegye leírása. 3. köt. Pest, 1854. 233-234. 2 9 GALGÓCZY KÁROLY: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monographiája. Bp. 1877. 2. köt. 112. 3 0 SZASZKÓNÉ SIN ARANKA (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság. (1773-1808) Bp. 1988. Pusztapéteri 385. sz. 3 1 Ezek a családnevek az 1838 — 44-ig vezetett, vegyes bejegyzésű anyakönyvben szerepelnek. 3 2 1850-től a dohánytermesztés kincstári engedélytől függött, növekedtek az adóterhek, s kötelezővé vált az állami beváltás. Ezzel együtt a dohány ára lassan csökkenő tendenciát mutatott. Ld. TAKÁCS LAJOS: Dohánytermesztés Magyarországon. Bp. 1964. 144— 147. 74
