Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szabó László: Jászsági kirajzások és a jász puszták benépesedése a 19. században

inkább felvilágosítást, semmint a kerületi vagy községi hiányos, mert a második világháború alatt és után is pusztulásra jutott iratanyag. Kunhegyesen kívül más településekről tömeges kiköltözési szándékról a 19. század első .felében nem tudunk. A Jászságban ekkortájt belső puszták megszállása folyik, s ez levezeti a népesség egy részét, illetve lehetőséget nyújt a kibontakozásra is. Egy későbbi nagy kibocsátó, Árokszállás pl. lS05-ben az egész határt tanyákra tagosítani kívánja, s a kerület ezért küld ki bizottságot, hogy az ügyet megvizsgálja, a földminőséget megállapítsa.

1

7 Ha ez nem is ment végbe teljesen, mégis folyik a belső határ intenzívebb kihasználása; a 19. század első fele a szőlőtelepítések egyik korszaka is. A meglévő szőlők mellé újakat jelölnek ki, s kertszerűen művelik (s szőlő nem a gyümölcsöt, hanem a kerti művelést, így gyümölcsöt is jelent) a korábban kevésbé intenzíven hasznosított részeket. A tagosítások megindítják az intenzívebb tanyásodást, s ez növeli a határ kihasználtságát, a termelékenységet. Több új növénykultúra honosodik meg (kukorica, termesztett zöldtakarmány, burgonya), s változtatja meg az addigi vetésszerkezetet, szorítja vissza a kevésbé táperős növényeket (pl. köles).

1

8 Párhuzamosan növekedik ugyan a népesség, mégis a határ eltartó képessége nagyobb, mint korábban. Nem véletlen hát, hogy tömeges távozási szándékról nincs hírünk a Kerületekből.

1

9 Újabb népmozgás a kiskunsági puszták tagosítása után indul csak meg, s ez is akkor, amidőn már a negyvennyolcas törvények a jászkunok kiváltságait megszüntették, s csupán a közigazgatási funkciójuk marad meg még egy ideig. 3. A belső határ és a puszták tagosítása a Jászságban a szabadságharc után rövidesen megkezdődik. A felosztásnál a redempciós kulcsot alkalmazták, s ez sok helyütt elégedetlenséget szült; mozgalmak, zendülések okoznak fejtörést a kerületi vezetőknek, községi elöljáróknak. Az irredemptus lakosok, de a később betelepült zsellérek is részt kérnek a felosztandó birtokokból. Minthogy Kiss József e kérdést részletesen megvizsgálta, nem kívánunk vele foglalkozni, csupán azt jelezzük, hogy a felosztott puszták mindenütt lehetőséget jelentettek a szegényebb néprétegeknek is, mert olcsóbban juthattak — ha nem is juttatásként kapták — pusztai birtokokhoz, s ha vállalták a kiköltözést, új lehetőségek előtt álltak, népes családok földhöz jutottak.

2

0 A jászok egy része azonban mégsem élt a lehetőségekkel. Csak ott és azok, akiknek más nem volt, s jobb megoldás nem kínálkozott. Éppen ezért sokan nem a kiköltözést választották, hanem eladták a puszta őket illető részét, s vagy a Jászság belső pusztáin (Ágó, Szentandrás, illetve a bérelt és régóta használt Kerekudvar, Kürt, vagy a már erősen tanyásodó Boldogháza, Pórtelek, Négyszállás) vagy a Jászsággal szomszédos úrbéres községekben fektették be pénzüket új földek vásárlásába, immár tanyák építésébe. A volt jobbágyi települések földforgalma felszabadult, s a jó pénzzel megjelenő jászok könnyen felvásárolhatták az eladóvá vált földeket.

21 Nem következik be tehát egy egyértelmű népmozgalom a Kiskunság irányába a 1

7 SZML.Jk. Ker. Kgy. jk. 1805. 507. sz. 1

8 Szabó L., 1982. 101-180. " Vö.: Tóth T. (szerk.), 1980.1. Az egyes jász településeknél külön foglalkozunk a kiköltözésekkel. 2

0 Kiss J., i. m. 2

1 Szabó L„ 1982. 306-314. - Uő.: 1978. 25