Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sztrinkó István: Kiskunmajsa népének külső kapcsolatai a 18. században

özvegye ment férjhez Bács vármegyébe, s azon kikötéssel adta el ingatlanait öccsének, hogy ha visszatérne, újra megkapja. A Tanács azonban ezt az oda-visszaköltözgetést nem nézte jó szemmel, amit egy 1791 -es rendelet bizonyít. „Mint hogy többen lakásokat a Helységből ki vévén, ismét vissza jövögetnek, előre az itt eladott Javatskáinak árát ell élvén a szerént a közönségnek terhére válnak, ezért rendeltetik, hogy kik végső Passussal a Helységből lakásokat más helyre változtattják, lakóul többé vissza ne fogattassanak, mindaz elő adottakra, mind a támadható helytelen pörösködéseknek s ez által okoztatható költségekk meg előzésére nézve."

1

5 Egy-egy rendelet azonban nem gátolhatta meg a folyamatokat, a lakosság mozgás tovább tartott. Zenta mellett több adat is utal kanizsai, magyarkanizsai kapcsolatokra. Pl. 1754-ben Kállai István „elment Kanisara és minden jussát Házával együtt elatta örök képpen." GYETVAI PÉTER mintaszerű tanulmányából ismeretes, hogy 1751-ben Kanizsa első katolikus lakosai Szegedről, Félegyházáról, Alsónémediből és Majsáról származtak. Ugyancsak ő sorakoztatott fel a század végéről a tiszai korona-kerület településeiről, Adáról, Becséről, Moholról és Szenttamásról majsai eredetű neveket, bizonyítva a népi kapcsolatok félévszázados fontosságát.

1

6 A dél-bácskai kapcsolatokat erősíti az az adat, mely szerint 1779 —80-ban Majsáról Csantavérre költözött Kecskés János, Kiss Imre András, Kiss Jólzsef, Rokos Bertalan és Dabis Péter.

1

7 Dabis nehezen nyugvó ember lehetett, mert 1775-ben azt jegyezték fel Majsán, hogy „Csanád vármegyében vette lakását", s ezek szerint öt év múlva már Csantavéren találkozunk vele. Egy 1780-as végrendelet újabb bácskai kapcsolatra hoz példát. Cseh Pál testamentuma 19. pontjában így hagyatkozott: „Egy szürke kanczám legyen Mélykúton lakos Kanász Pál eöcsémé" ,

1

8 Gyakran visszatérő formulája a végrendeleteknek a „Pater Franciskánusoknak Szegedre" és a „Pater Minoritáknak Szegedre" történő hagyatkozás. Varga István 1765-ös végrendeletében egymás után szerepel Kecskemét és Szeged: „Kohancz nevezetű kecskeméti pásztor tartozik egy tavali csikóval, mellyet T. Páter Piaristák templomára Kecskemétre hagyom... Szegeden lakó némely Lapany emberért kezes lévén, fizetett érette f. 18., melyre bizonság Fejes Bandi, ez legyen T. Pater Minoriták Templomára". A végrendeletek néhány további adatából a majsai kapcsolatok újabb irányaira lehet következtetni. 1779-ben Bodocs Mihály az árokszállási templomra hagyományozott 10 Ft-ot, valamint elengedte Csábi Mártony tartozását „mivel mellettem nem sajnállotta fáradságát kocsiával, lóval Jász Ar ok Szállásában munka ideiben fáradozni". Czirkó János pedig 1762-ben jászberényi tartozásának elrendezéséről intézkedett. A Tulajdonjog átruházási Jegyzőkönyvekben Csongrád és Szegvár jelenik meg 1

5 ZSIDÓ PÉTER, Adatok... III. 44. 1

6 GYETVAI PÉTER 1979. " IVÁNYI ISTVÁN 1885. 45. 1

8 ZSIDÓ PÉTER a Majsai Codex II. kötetébe másolt át egy sor 18. századi végrendeletet. 12