Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Sztrinkó István: Kiskunmajsa népének külső kapcsolatai a 18. században
a figyelemre méltó, de az is, hogy milyen gyors és bonyolult a tulajdonviszonyok változása. Mindkét változás értelmezéséhez az örökösödési eseteken és a helybéli népesség belső elmozdulásain túl figyelembe kell venni a beköltöző irredemptusokat is. A fennmaradt néhány összeírás bizonysága szerint a megváltakozást követő egy-két évtizedben közülük többen redemptusokká válhattak. így pl. az 1757-ben irredemptusként összeírt Pipis György 25 Ft-os, Vancsik János negyedrészes, az 1759-ben összeírt Balog István alias Vörös Betyár negyedrészes jogot szerzett. A 18. század második felében a mozgás természetesen kétirányú volt, a beköltözők mellett az elköltözők is változtattak a lakosság összetételén. Az 1745-ös összeíráskor itt talált tószegiek közül pl. már csak hárommal találkoztunk a második földkönyvben. Bugyi István 150 Ft-tal, Madocskay Ferenc 75-tel, Szabó János pedig vélhetően két testvérével, Györggyel és Andrással együtt 150 Ft-tal szerepelt a listán. Az akkori tisztségviselők azonban valamennyien a redemptusok közé kerültek, így Rékassy Pál főbíró, Findrik Mihály másodbíró, Szálas István tizedes, Deák Mártony hadnagy. De 150 Ft-tal redimált Valkay Jakab templomgazda, s szerepel a névsorban Kiss András ökörpásztor, Balogh János gulyás is. További következtetések is levonhatók az 1745-ös összeírás és az 1753-as Liber Fundi összevetéséből. Az 1745-ös jegyzék 145 lakos nevét sorolja fel, akik közül 69 a földkönyv 128 neve között is megtalálható. Nemcsak a vagyonnal bírók közül kerülnek ki az egyezések, de hét, 1745-ben ház nélküli zsellérként összeírottal is találkozunk a redimáltak között. Ha mindhárom összeírást egybevetjük, azaz a második földkönyvet is bevonjuk az összehasonlításba, újabb, a majsai társadalom belső mozgására utaló összefüggések tárulnak fel. Pl. az 1745-ben összeírt Nagy Albert házzal, 2 jármos ökörrel, 1 fejős tehénnel, 4 zsákra való szántófölddel és 6 szekérre való kaszálóval rendelkező gazda volt, aki 1753-ban 37 Ft 50 kr-os redempciót váltott. Ezt azonban eladta az első földkönyvben nem szereplő, csak a másodikban feltűnő Szelepcsényi Ferencnek, akit 1745-ben zsellérként vettek számba, bár volt 2 fejőstehene és 2 szekérre való kaszálója. Érdekesen alakulhatott Korom Mihály sorsa, aki 1745-ben házat, 4 jármos ökröt, 2 fejős tehenet, 8 zsáknyi szántót és 8 szekérnyi kaszálót birtokolt, tehát a módosabb gazdák közé tartozott, mégsem szerepel az első földkönyvben. Csak 1756-ban találkozunk nevével, amikor 37 Ft 50 kr-os redempciót, vagyis negyedrészt vásárolt. Megállapítható, hogy az 1745-ben összeírtak közül a 69 névegyezésnél többen Majsán éltek még a redempciókor. Irredemptus névsorok hiányában azonban csak az előzőekhez hasonló példák alapján gondolhatunk arra, hogy néhányan anyagi megerősödésük után a redemptusok sorába kerülhettek. A sok névváltozás révén a két Liber Fundi a további elköltözésekre és azok irányára is vet némi fényt. 1775-ben „Jósa János Bács vármegyébe költözik", 1780-ban „Balog János Zentára költözik", jegyezték fel szűkszavúan. 1767-ben Kovács István özvegye, Nagy Erzsébet, zentai lakos Gera Istvánhoz ment férjhez. Úgy tűnik, Zentával kölcsönös volt a kapcsolat. Gácsi István özvegye, Makai Katalin eladta részét vejének, Csomor Pálnak, aki „Szintárul (Zentárói) Ns. Bács vármegyébül ide Helységünkbe visszajött" — írták 1778-ban. 1759-ben Hunyadi János 11
