Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban
désüknek. De boldogulásukhoz igyekezet, kitartás is kellett. 1926-ban 3 hold, pár évvel később még 2 hold szőlőt telepítettek. Sáriék Szeged sűrűn lakott belső tanyaövezetében sosem tartottak birkát, az orgoványi születésű feleség azonban megkedveltette férjével a birkatartást, ami a „rossz jakabi homokon" is kifizetődő volt. Sári János vállalkozókedvet is hozott magával: pálinkafőzdét létesített, amely az államosításig a tanyaközség egyetlen szeszfőzdéje volt. Elismert gazdának számított, amit tanúsít, hogy évekig másodbírói tisztet töltött be. Hasonló tanulságok rajzolódnak ki a Szeged vidékéről Jakabszállásra települt Volfordok, Kádárok, Simonok családtörténetéből is. Bugac és Monostor Kecskemét város pusztája volt. A város a monostori pusztán 1927-ben kb. 400 holdat adott haszonbérbe, 2 holdas parcellákban. A bérletre félegyházi, jászszentlászlai, szanki, móricgáti szegényparasztok vállalkoztak — közöttük a félegyházi Dobos Pál, aki korábban Jászszentlászlón egy korcsmáros 20 holdját munkálta harmadából. A két holdas törpebérleten egy kontár építőmesterrel szoba-konyha beosztású kis tanyát épített. Termelt rozsot, árpát, kukoricát, négy év múlva négyszáz négyszögöl szőlőt telepített. Tartott 1 fias disznót, 4 — 5 anyabirkát, baromfit és 1 „szeginyembernek való" lovat. Tehenet legelő híján nem tarthatott. Piacra birkagyapjút, bárányt és baromfit vittek. A két hold föld és a jószágtartás nem fedezte a család szükségleteit — kilenc gyermek született és öt nevelkedett fel —, ezért a családfő napszámba járt, gyermekeit tízéves koruktól elszegődtette cselédnek. A pusztának ezt a sűrűn tanyásodott részét a közeli nagygazdák Poletár-telepnek nevezték. Az a mondás járta: „Elmék a Poletdr-telepre, fogadok mán napszámost." Ezt a határrészt Kisosztálynzk is nevezték, és a harmincas évekre kb. 120—130 tanya épült rajta. Dobos Pál az 1945. évi földosztáskor — a család létszáma után — két szomszédos parcellát és még 4 holdat kapott, így összesen 10 hold földön gazdálkodhatott. A szegényparaszt telepes agglegény fia (Dobos Pál, szül. 1914.) ma is az 1927-ben épült kis tanyát lakja, amely ily módon lenyomata a több mint hatvan évvel ezelőtti megtelepedés körülményeinek. A ház és berendezése alig változott. A bugac-alsómonostori római katolikus plébánia 1920—1925 közötti keresztelési anyakönyvei azt tanúsítják, hogy a plébánia körzetébe a pusztát birtokló Kecskemétről kevesen települtek. A lakosságnak közel fele félegyházi születésű, de eljutott Bugacra 16 szegedi földről származó kisbirtokos, napszámos, illetve ilyen parasztcsaládból való lány is. A szegediek leginkább egymás között házasodtak, egy-egy szegedi legény kisteleki, félegyházi, bugac-monostori, illetve szanki lánnyal kötött házasságot. 1 3 Összefoglaljuk, milyen tényezők motiválták a kutatott tájon az elvándorlást és a megtelepedést. 1 3 Bugac-alsómonostori r. kat. plébánia keresztelési anyakönyvei, 1920—1925. Ezúton köszönöm Maár Zoltán plébános szíves segítségét. 108
