Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sz. Körösi Ilona: Jakabszállás lakóinak származása az anyakönyvek alapján 93 Juhász Antal: Az elvándorlás és megtelepedés motivációi a táj települési folyamataiban

gazdatársaival tejszövetkezetet létesített és Jakabszállás határát átszelő kecskemét — majsai kisvasúton tejet szállítottak Kecskemétre. Három hold gondozott szőleje és gyümölcsöse volt. A két Ördög-testvér nem ideiglenesnek tekintette apjától örökölt jakabszállási gazdaságát: úgy fogtak munkához, mintha az öt-hat nemzedékkel korábban megült és művelt dorozsmai vagy szegedi szállásföldeken lennének, ahol testvéreik kapták örökségüket. Talán megfordulhatott a fejükben, hogy jobb volna Dorozsmán élni, ahol közel a rokonság, a falu, a város, de cselekedeteik azt mutatják, hogy gyökeret eresztettek. Sajátos, hogy Ördög Antalné Lippai Etel, férje korai halála után, Fülöpházán élő lányával és vejével összefogva, Kecskeméten vásárolt házat. Ismert, hogy az Ördögékhez hasonló módú tanyásgazdák szerte az Alföldön belterületi házat bírtak, ahová „hazamentek" s megtértek idős napjaikra. Ördögék Kecskemétre jártak piacozni, így a családtagok azután oda kötötték be a lovakat, ott szálltak meg, ha szükség volt rá. A házba lakót fogadtak, de egy szoba fenn volt tartva a család számára. Ez a házvétel és -használat is mutatja, hogy a család — magával hozott szokásait, beidegződéseit megtartva — integrálódott új környezetébe. Emellett rendszeresen hazajártak Dorozsmára. Míg a gyarapító Ördög József felesége élt, Jakabszállásról vitték lovaskocsin a kommenciót: egyszerre 10—12 zsák rozsot, kukoricát, krumplit. Déltájon indultak, a szentlászlai rokonnál megéjszakáztak és Majsán át másnap délután értek Dorozsmára. „Egy nap lenn voltunk" — mondja az unoka (sic!) és a szentlászlai betérőt és megszállást beiktatva kocsiztak vissza. Érdekesen alakult a 3. Ördög-testvér, Rozália jakabszállási örökségének a használata. Férje Sári János szeged-alsótanyai, domaszéki gazdálkodó volt. 18 kat. holdas gazdasága a barna, jó minőségű homoktalajt és a 2 — 3 hold paprikaföld termésének értékét figyelembe véve legalább ötszörannyi homokhátsági földdel fölért. Sári János nem hagyta oda domaszéki birtokát: felesége 140 holdas örökségén tanyát épített és az egészet haszonbérbe adta, olyan feltétellel, hogy az adóját maga fizette. Nem sokra becsülte felesége örökségét, úgy emlegette: „az a rossz Jakab", „rossz jakabi föld..." Egy időben árulta is, de nem akadt rá jó vevő. Az 1920-as évek közepén, miután gyermekeit szárnyukra eresztette, osztotta el a jakabszállási birtokot. Elsőszülött fiára, Sári Jánosra (1900—1975) hagyta a jakabi tanyát 37 hold földdel, Mária és Ilona lányának — a földek minőségét is tekintetbe véve — 40 — 50 hold közötti területet adott. Ifj. Sári János 1924 februárjában a jakabszállási kápolnában tartotta esküvőjét az orgoványi születésű Kun Máriával (1903— ). Másfél évig a domaszéki Sári-tanyán éltek, 1925 őszén költöztek a férj jakabi jussára, ahol addig bérlő gazdálkodott. Kocsin vitték a fiatalasszony stafírungját Domaszékről Jakabszállásra. Sári János apjától egy lovat kapott, felesége pedig szüleitől 5 — 6 magnak való libát, 15 — 20 tyúkot, 8 birkát, 2 hízónak (anyakocának) valót és 1 fejős tehenet. „Az én apám nem várta azt, hogy az én párom mit kap, az kiházasított engömet, jószággal is" — mondj a Sári Jánosné. Az asszony később 23 holdat jussolt, de — úgy mondja — az többet ért a nagyobb Sári-földnél, mert jó kaszáló és kötött talajú szántó is volt benne. Sári János és felesége az Ördög-testvéreknél épp negyedszázaddal később jövevényként kezdte az életet Jakabszálláson. Szüleiktől tehetős kisgazda szintű ingatlant és más juttatást kaptak, ami nem elhanyagolható tényezője meggyökerese107