Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Sztrinkó István: Kiskunmajsa népének külső kapcsolatai a 18. században

Megjegyzendő, hogy az említett vásárló, Busa András a második földkönyvben már szerepel, míg az elsőből hiányzott. Valószínűleg az indokolta a második földkönyv megnyitását, hogy erre az időre a Jászkunság közösségei általában kifizették redempcionális tartozásukat, így a továbbiakban fokozott érdekük volt az egyéni tartozások, a tulajdonváltozások pontos nyilvántartása, mely utóbbira kerületi rendelet is szorította őket. Kiskunmajsa Ródli György budai polgártól, a szegedi piaristáktól és Wonnet Ferdinánd szegedi prefektustól kölcsönzött 2-2000 Ft-ot, s ezeket a kölcsönöket 1756-ra kifizette. Ekkor 9294 Ft 30 kr-t törlesztett a 10250 Ft-os redempcióból Majsa, a különbözet kiegyenlítésére pedig a kerülettől kapott 800 Ft-os hitelt.

1

3 Ezek után szükség volt a tulajdonviszonyok újbóli tisztázására, ez a szükség hívta létre az 1756-os, ún. második földkönyvet. Majsa 10250 forinttal vette ki részét a redempcióból, mely összeggel Majsa pusztát, Ágasegyházát, Kígyóst és Jakabszállás 1/4 részét váltotta meg. Egy késői tanácsülési jegyzőkönyv a birtokfelosztás általános elveit a következőkben foglalta össze: „... Ezen redemptorok közösen határoztak a fölött, hogy a tulajdonukba átment összes fekvőségeket miképpen használják — ugyanis egyénenként Jakabszállást, Majsának egy részét és Agasegyházát tanyaföldekre felosztották, egyebeket azonban közösben hagytak s e közös javakat az arra megszerzett magán jogaik alapján, azóta mindaddig míg azok fel nem osztattak mint közös haszonvételeket ők magok illetve utódaik használták és használhatták csak — még pedig az első felosztásnál nyert birtok, illetve az azért fizetett váltság /birtokának váltsága arányában) akár természetben jött létre később is az osztály, akár pedig adtak légyen haszonbérbe valamint a közösből,...*

1* Ezen elv alkalmazásával osztottak később erdőföldet, káposztás-, krumplis-, kender- és szőlőföldet, vagy nádrétet. Az 1753-as földkönyvből megállapítható, hogy a 150 Ft-os összeg jegyzése volt a legmagasabb, ez jelentett egy teljes részt. Ekkor 16 fő vállalt ilyet, félrészt 29, míg a legtöbben, 43-an 37 Ft 50 kr-ért negyedrészt váltottak, de egészen szabálytalan töredékekkel is találkozunk, a legkisebb 10 Ft-os összegig. A ZSIDÓ PÉTER által megőrzött redempciós kulcs szerint egy negyedrész 31 hold és 275 négyszögöl földterületet jelentett, tehát a teljes, 150 Ft-os összegre közel 125 hold jutott. Az 1756-os Liber Fundi adatai egyértelműen azt mutatják, hogy az első foglalók jelentős része nem tudta megőrizni birtokát. A két földkönyv összevetése után 90 névnél volt egyezés. Az elsőben előforduló nevek közül 38-cal nem találkoztunk, míg ugyanakkor 57 új név bukkant fel a másodikban. További számításokat igényel annak megállapítása, hogy hány olyan név tűnik fel az adás-vételekkel kapcsolatban, amelyik az alaplajstromban nem szerepel. Ezek egy része örökösödésből adódhat, másik részük viszont újonnan betelepülő vásárlót jelent. Ilyen eset pl. Balogh István 150 Ft-os földje, mely a bejegyzés szerint fiaira szállott, melyből Ádám és Ferenc 75 Ft-os, János és András pedig 25 Ft-os részt kapott. András felét öccsének Jánosnak, felét pedig Lenok Istvánnak adta el, ő pedig 1769-ben Florváth Mihálynak, aki továbbadta Vámos Józsefnek. Az idézetben nemcsak a két új név, a Lenok és a Vámos 1

3 ZSIDÓ PÉTER, Adatok Kiskunmajsa történetéhez. 1

4 ZSIDÓ PÉTER, Adatok Kiskunmajsa történetéhez. 10