Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)
Trogmayer Ottó: Banner János évei a szegedi múzeumban (Tudo-mány a ponyva alatt)
tatlan felvételeket készíttetett vagy készített a Tisza-parti superek munkájáról, az üveglemezeket a múzeum őrzi, a szakszerű publikáció pedig megjelent. 8 Tudomásom szerint az egykor híres mesterségnek ez az egyetlen dokumentációja. A Szegedre telepített kolozsvári egyetem, vagy ha úgy tetszik, az új egyetem alapítása jelentős változást hozott Banner életében. Középiskolai tanárból — akkoriban ez sem volt akármilyen stallum — egyetemi magántanárrá — besorolásként adjunktussá — lépett elő, s ilyetén helyzete lehetővé tette, hogy már a következő évben, 1925-ben ásatásokat végezzen a Magyarcsanád melletti Bökényben. Ez az ásatás hozta első — s tudomásom szerint utolsó — súrlódását Mórával, valószínűleg önhibáján kívül. A marosparti Bökény halom, a felszínre került csontok (középkori és újkori temető) évek óta izgatták a makói értelmiség bizonyos rétegeinek fantáziáját. A húszas évek elejére már-már bizonyosra vették, hogy Attila sírját rejti a domb, hasonlóan az ország más településein máig élő „biztos" Attila történetekhez. A lelőhelyre Nóvák József Apátfalván lakó, de Makón dolgozó pénzügyi fogalmazó, — nadrágos ember — lelkes amatőr régész hívta fel a figyelmet, kérdés, hogy az Attila-ügy nem az ő fantáziájának szülötte-e. Mindenesetre a lelkesedés olyannyira fellángolt, hogy Móra 1924-ben próbaásatásokat végzett a területen. Az ásatásokat gyakran meglátogatta Móra nagy tisztelője, Eperjessy Kálmán, akkor makói tanár, neki köszönhetjük a történet részletes feldolgozását, magánleveleinek közreadását. 9 Móra Ferenc, bár páratlanul szerencsés kezű régész volt, nem találta meg Bökényben Attilát, s a makói elit talán ezért bízott meg jobban az egyetem munkájában. Mindenesetre már akkor sem volt szokás, hogy két régész, előzetes egyeztetés nélkül egymást követve ugyanazon a lelőhelyen kutasson. Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy Móra és Banner között volt ilyen egyezség, mindenesetre tény, hogy az egyetem archaeológiai tanszéke első ásatását Banner János vezetésével, 1925-ben a bökényi lelőhelyen végezte. 1 0 Az ásatások természetesen állandó témát jelentettek a környék lakosságának, nemkülönben lehetett „szakérteni" a fehér asztal mellett, ahol a haza sorsát eldönteni akkoriban is szokás volt. így tehát Barna János a makói kereskedelmi iskola igazgatója, Gaál Zsigmond gimnáziumi tanár és Diósszilágyi Samu főorvos között folyt le ez a beszélgetés, mely Mórát sértette, s melyért Eperjessy Kálmánnak indignálódó levelet írt. Gaál Zsigmond — Banner János sógora (testvérének később gyorsíró iskolája lett Szegeden) — bírálta Móra ásatási módszereit, s Banner Jánost nevezte meg a tudományos módszer képviselőjének, aki Bökényben bizonyára több eredményt fog felmutatni. Egyetértett vele Barna János is, Mórát Diósszilágyi védte, érvül hozva, hogy mindkét régész Pósta Béla tanítványa. A lezajlott vitáról a fő38
